1809. Legyen magyar a vezényleti nyelv
1809 áprilisában az uralkodó, Ferenc magyar király (1792-1835) összehívta a magyar nemesi felkelést. A győri csatában, június 14-én ugyan Napóleon hadserege győzelmet aratott az osztrák és magyar csapatokon, de szó nem volt a nemesi felkelő hadak szégyenteljes meneküléséről, ezt a bécsi hadvezetés terjesztette. Az ellentétekre rávilágít a vezényleti nyelvnek a kérdése is, melyről a csata után több mint egy hónappal értesülünk. Forrásunk József (1776-1847) főherceg, a Habsburgok magyar ágának megalapítója, aki 1795-től haláláig töltötte be a nádori címet. A nádor a királyt helyettesítette Magyarországon, jelen esetben bátyját, Ferencet, aki egyben ekkor osztrák császár is volt.
A főherceg 1809. július 21-éről szóló beszámolójában több kérdést is érintett. Többek között a felszereléssel kapcsolatos problémát, mely szerint a gyalogságnál egyáltalán nem volt egységes a fegyverzet. Az utasítás szerint legalább a kisebb egységek rendelkezzenek egyforma fegyverekkel. A dobok és a trombiták hiánya is szóba került. Utóbbi esetében a megoldást abban látták, hogy ha sárgarézből nem sikerül a hangszert elkészíteni, jó lesz az fából is.
A legfontosabb kérdés azonban a vezényleti nyelv volt. A magyarral szemben komoly érveket fogalmaztak meg. Többek között a magyar vezényszavakat túlságosan hosszúnak tartották, ráadásul a legénységnek igencsak kis része érti. A tábornokok és a tisztek ezért azt szeretnék, a hozzájuk beosztott altisztekkel együtt, hogy németül történjék a parancsok kiadása. A tiszteknek ugyanis először meg kell tanulniuk magyarul, amiből azonban semmi hasznuk nincs, hiszen a legénység nagy hányada sem beszél magyarul. Az egyik javaslattevő gróf Hadik András (1764-1840) altábornagy, Mária Terézia egykori tábornokának fia volt. A felhozott érveket József nádor azonban elhárította, aki szerint eleve törvény írja elő a magyar nyelv használatát. A nádornak azonban voltak egyéb érvei is. Meglátása szerint a magyar vezényszavak nem hosszabbak a hasonló német kifejezéseknél, ráadásul a legénység többsége inkább a németet nem érti. A kérdést tehát már a törvények rendezték, de a főherceg kiállása mindenképp figyelemreméltó.
A törvény pedig, melyre a nádor hivatkozott, az 1808. évi II. törvénycikkely volt, mely egyrészt három évig engedélyezte az uralkodónak a nemesi felkelés összehívását, másrészt szabályozta, hogy a parancsnoklás, a vezénylés magyar nyelven történjen.
Az 1809. évi nemesi felkeléshez német nyelvből számos katonai szabályzatot lefordítottak. (Egy ilyen a sárvári állandó huszárkiállításon is megtekinthető.) Ebből hozunk néhány példát, hogy az olvasóra bízzuk, döntse el, mennyiben volt igaza a tiszteknek a magyar és német vezényszavak hosszúságáról.
Comandírozni – Kommandieren (azaz parancsolni)
Fordúlj! – Rechts um!
Igazodj! – Richt Euch!
Széllyel! – Ausseinander (azaz Oszolj!)
Vissza! – Setzt ab!
Zárkózz! – Schließt euch!