A sisaktól a szablyán át a pisztolyig
A huszárok fegyverei a 16-17. században
A huszárság a 16. században vált a magyar történelem szerves részévé, amikor szükség volt olyan emberekre, akik ismerik az ellenség, az ország majd kétharmadát elfoglaló, állandóan harcban álló oszmán-törökök harcmodorát. Világossá vált ekkor, hogy a középkori, nehézpáncélos harcmodor nem képes felvenni a harcot a mozgékony ellenséggel szemben.
A huszárok megjelenése összefügg az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésével. A 15. század végén a déli határvidék meghatározó eleme a huszárság. A következő évtizedekben pedig már a magyar főurak hadseregében is megjelentek a könnyű lovas harcmodorával jellemezhető huszárok. Nádasdy Tamás szolgálatában is majdnem négyszáz könnyűlovas szolgált.
A korszakban, a 16-17. századi Magyarországon nem beszélhetünk sem egységes fegyverzetről, sem egységes egyenruháról. Egy 1600 körüli szemtanú leírása azonban nemcsak a huszár fegyverzetéről szól, hanem mutatja, hogy tettek kísérletet egységes ruházat kialakítására is.
„A huszárok fején sisak van, testüket páncéling fedi, bal oldalukon kard, a jobbon az úgynevezett páncélszúró. Jobb kezükben a kopját tartják, amely kétsarkú és bojtos zászlócskával van díszítve. A zászlótartók zászlói szélesebbek és sokkal hosszabbak. Nyelük vörösre és fehérre van festve. A nyeregkápában van még pisztolyuk is. A kapitányoknak a páncéling felett vörös vászonkabátjuk van – ezt természetesen csak nyáron viselték. A nyergen vagy hátukon buzogány lóg.”
A 15. század végétől a kopja mellett megjelent a huszárság legjellemzőbb fegyvere, a szablya. A következő század közepétől, amikor a huszárság lassan etnikumában is magyarrá válik, alakult ki az önálló magyar szablya. Markolatgombja oldalnézetben sasfejre hasonlít, felülnézetben csepp alakú. Markolata teljesen elüt már a török szablyától, melynek vége visszahajlik és a visszahajló részen található lyukba fűzött zsinórral kötötték a csuklóhoz. Ilyenfajta lyuk a későbbi magyar szablyákon is felfedezhető. A magyar huszárszablya hossza általában 90-92 cm, súlya kb. 1 kg.
A korszak másik fegyvere a hegyestőr, melynek három vagy négy éle alkalmassá tette a páncél átütésére, hajlékony pengéje pedig könnyen becsúszott a vért elemei közé.
A vágó- és szúrófegyverek mellett a huszár nyeregkápájába pisztolyt is tartott, melyeket elsütő szerkezetük működése alapján csoportosíthatunk. Korszakunkban a kanócos és a keréklakatos szerkezetek a jellemzők. Az utóbbi esetében a fegyver oldalsó kerekét húzták fel, ami az elsütésnél visszapörgött. Az oldalán lévő recézés a ráhajtott piritet megszikráztatta, ami a finom lőport berobbantotta. A robbanást a csőbe a gyúlyuk vitte át, és az elölről betöltött durvább puskapor robbanása lőtte ki a golyót a pisztoly vagy puska csövéből.
