Huszáros - Fegyverek

Az 1877-ben bevezetett lovassági szablya

Takács Zoltán Bálint
2019.07.15
1877 M  könnyitett lovassági szablya a sárvári múzeum Huszárgyűjteményében

A Habsburg Monarchia hadseregében már 1845-ben tervezték egy egységes lovassági kard bevezetését, melynek markolatkosara félkörív alakú, a markolatkupaktól a penge felé szélesedik. A legénység és a tisztek fegyvere lényegében csak a markolatkosár lemezének a kiképzésében tér el egymástól. Az előbbiekét hét lyukkal könnyítették, a tiszteké azonban stilizált levekkel díszített. Mind a legénységi, mind a tiszti fegyveren a kosár felső részén egy hosszúkás áttöret szolgál a markolatszíj befűzésére.

1850-ben újabb lépést tettek az egységes kard kialakításának irányába. A nehézlovasság (kürasszírok) kardjának pengéje hosszabb és szélesebb volt a könnyűlovasság (huszárok, dragonyosok, ulánusok) alakulatainak a fegyvereinél. A markolatkosár formája nem változott az 1845-ben bevezetett kardhoz képest. Egy apró változtatást azonban végrehajtottak. A markolatszíj áttöretét a kosár penge felőli részére helyezték át. A tisztek kardja a legénységivel megegyezett, csak a kosár díszített.

Az 1861-ben bevezetett új típusnál meghagyták a nehéz- és könnyűlovasság számára külön-külön előírt méreteket. 1869-ben az egységesítés következő lépcsőfokán a lovassági alakulatok egyforma kardot kaptak. Nem tartott sokáig azonban az egységes időszak, 1875-ben a kiegyezést (1867) követően megalakult honvéd lovasság az 1869-es fegyvertől alig eltérő kialakítású szablyát kapott.

Hamarosan világossá vált, hogy az 1869 mintájú lovassági kard (szablya) nem mindenben csapatnem számára megfelelő. Az uralkodó, Ferenc József ezért 1876 novemberében elrendelte egy új, a lovas ütegek számára megfelelő könnyített lovassági szablya kialakítását. A legfelsőbb elhatározás a tüzérségi alakulatokat érintette.

1877 M  könnyitett lovassági kard a sárvári múzeum Huszárgyűjteményében

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadszervezete kompromisszumok során alapult. Az osztrák és a magyar fél másképp látott egyes kérdéseket. Míg Bécsben egységes hadseregben gondolkodtak, addig Budapesten külön osztrák és magyar irányításban látták a jövőt. Végül létrejöttek a nemzeti hadseregek, a honvéd (osztrák oldalon a Landwehr) alakulatok, illetve az összbirodalmi színtű közös hadsereg. A honvédség kötelékébe gyalogos és lovas (huszár) egységek tartoztak, a közös (k. und k.) hadseregben ezen felül vadászcsapatokat és tábori tüzérségi ezredeket is létrehoztak.

Ferenc József 1876-ban kiadott rendelete az utóbbiak számára képzelte el a könnyített szablya bevezetését. Az elgondolás lényege az volt, hogy a tüzérségnél a kard csupán közelharc esetén játszik szerepet. Az első példányokat kiadták próbára egy ezrednek. A beérkező kedvező vélemények után a tüzérségi főfelügyelő alkalmasnak ítélte a szablya bevezetését az altisztek és tüzérség lovon közlekedő legénysége számára.

A hadügyminisztérium azonban pénzügyi okok miatt nem értett egyet azzal a javaslattal, hogy az összes tüzérségi altiszt kapjon az új mintájú szablyából. Az uralkodó 1877 februárjában kiadta azt a rendeletét, melynek értelmében bevezették a 1877 M könnyített lovassági kardot a császári-királyi tüzér egységek számára. A közös hadügyminiszter kereken 900 darab előállítását rendelte el, ami a következő években tovább emelkedett. 1910-re így a tábori tüzérség minden altisztje már ezzel a típusú szablyával rendelkezett. Szintén ilyen fegyvert viselhettek az utánpótlás szállításáról gondoskodó vonatcsapatok, illetve a katonai képzőintézetek hallgatói. A magyar honvédség huszáralakulatainál szintén találkozhatunk ezzel a szablyával.

A magyar kormányzat a kiegyezés után folyamatosan napirenden tartotta a honvéd tüzérség létrehozásának gondolatát. 1904-ben gróf Tisza István miniszterelnök javaslatára végül Ferenc József támogatta a kérést azzal a kitétellel, hogy a bevezetésre fokozatosan kerüljön sor, illetve a magyar honvédséggel párhuzamosan az osztrák Landwehren belül is állítsanak fel tüzérséget. Közel egy évtizedet kellett még ezután várni, hogy az 1912-ben a honvédségről és a véderőről elfogadott új törvény elrendelte a tüzérdandárokba szervezett tarackos és lovas ütegek felállítását. A magyar honvédség kötelékében megalakult tábori ágyús ezredek tisztjei az 1877 M könnyített lovassági kardot viselték.

1877 M  könnyitett lovassági szablya a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteményébe vásárlással került a szablya egy példánya.

Az enyhén ívelt acélpenge mindkét oldalán a fegyver könnyítését szolgáló széles vájat. Fokélét köszörüléssel alakították ki a penge alsó ötöd részén. A pengetőn Budapest felirat és a Szent Koronával ékesített magyar kiscímer látható, ami a magyarországi gyártásra utal. A pengetőn nem találunk alakulatra utaló beütőjegyet.

A szablya markolatkosara félkörív alakú. Kerek markolatkupakja enyhén kerek. A markolatkengyel a kupaktól indulva enyhén szélesedik a penge felé, majd a penge után elvékonyodik. A hárítólap végén a hosszú négyzetalakú áttöret szolgált a markolatszíj átfűzésére. A markolatkengyel több más típusú szablyához hasonlóan henger alakban végződik. A két félkörös lapkával, illetve egy széles markolatkarikával rögzített fogantyú bükkfa, melyet halbőrrel vontak be.

A hüvely szintén acélból készült az előírásoknak megfelelő rögzített hordkarikákkal. A felsőt mindkét oldalra felkötőfüllel alakították ki. A koptatóján Budapest Zelinka gyártójegy olvasható. A felső hordkarika felett B5 beütést találunk.

A sárvári szablya egy kevésbé ismert fegyver egy példánya, melynek kapcsán több tanulságot is megfogalmazhatunk. A Habsburg, majd az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése a hadászati kihívásokhoz igazodva folyamatosan próbálta a hadsereg fegyvereit fejleszteni, alakítani. A lovasság fegyverzetének részeként a szablya már nem játszott komoly szerepet, a közelharcok korszaka ugyanis már véget ért. A tüzérségnél az 1877 mintájú könnyített lovassági kard kialakításánál a fő szempont mégis a közelharcban való megfelelés volt. Ez a kettőség, a hagyományok tisztelete a műszaki kialakításnál, illetve a folyamatos fejlesztés kényszerítő ereje a sárvári Huszárgyűjteménybe bekerült szablya esetében is megragadható.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 3941 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?