Huszárok - Ezredtulajdonosok

Csodálatos, vitéz és kitűnő ezred tulajdonosa

Takács Zoltán Bálint
2022.01.12
I. Miklós cár huszár. A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteményéből.

1845. december 30-án I. Miklós orosz cár inkognitóban, Romanov őrnagy álnéven váratlanul Bécsbe érkezett. Előzőleg Itáliában járt, ahol meglátogatta a gyógykezelését Palermóban töltő feleségét, majd Rómában felkereste a pápát. XVI. Gergely a találkozón az oroszországi katolikusok helyzetével kapcsolatos aggályait osztotta meg vendégével.

I.Miklós mielőtt elhagyta Itáliát még megállt Velencében, majd az osztrák fővárosban, Bécsben, ahol tiszteletét tette a császári családnál. Remélte, sikerül a néhány évvel korábban megfogalmazott tervéhez megnyerni a császárné, Savoyai Mária Anna támogatását.

A cár ugyanis azt az álmot dédelgette, hogy leányát, Olga nagyhercegnőt feleségül adja József nádor fiához, Istvánhoz. Kedves fogadtatás helyett azonban a császárné határozottan kijelentette, ellenzi a házasságot, mivel a nagyhercegnő ortodox, a főherceg pedig katolikus.

Miklós a pápához éppen azért látogatott, hogy megszerezze támogatását a házassághoz, de XVI. Gergely határozott, az Oroszországban élő keresztények érdekében mutatott fellépése után a cár már Rómában elő sem mert hozakodni látogatása eredeti céljával.

A nehéz napok és esték után az év utolsó napján a bécsi helyőrség katonáit, köztük a császári-királyi 9. számú huszárezredet díszszemlére rendelték ki. A bécsi városfal előtti téren, a Skót kapu közelében felsorakozott egységeket az uralkodó, Ferdinánd osztrák császár, magyar király, illetve a császári család több tagja is megszemlélte.

Miközben az uralkodó család a díszszemle első felvonulóit nézte, az orosz cár magára öltötte a huszárok egyenruháját és az ezred bal szárnyán kivonva szablyáját az előírásoknak megfelelően tisztelget Ferdinándnak.

Másnap I. Miklós a huszárezred teljes tisztikarát meghívta a nagykövetségre. A találkozó végén a cár a következő szavakkal búcsúzott a tisztektől.

„Uraim, ha nem is jegyeztem meg mindannyiuk nevét, ne idegenként tekintsenek rám, hanem mint az Önök régi bajtársára, aki mindig a legnagyobb érdeklődést tanúsítja az Önök élményei iránt. Nagyon örülök, hogy újra láttam Önöket és a bátor ezredet; minden körülmények között őrizzék meg hűségüket és ragaszkodásukat császáruk iránt és tartsanak meg jó emlékezetükben."

A cár ezen alkalommal több kitüntetést adományozott az ezred tisztjeinek, valamint ezer dukátot (aranypénzt) küldött a legénységnek.

A cár huszárjai

I. Miklós cár huszárjai élén 1833-ban a münchengrätzi találkozón. A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteményéből.

I. Miklós ekkor már több mint tizenkét éve mondhatta el magáról, hogy a huszárezred tulajdonosa. 1833. szeptemberében az osztrák kancellár, Metternich kezdeményezésére tárgyalásokra került sor Ferenc osztrák császár és a cár között a morvaországi Münchengrätzben (Mnichovo Hradiště), melynek eredményeként a két birodalom szorosra fűzte a szövetségi kötelékeket.

Ferenc császár ekkor kérte meg I. Miklóst, hogy majd segítse a Habsburg trónörököst, az uralkodásra amúgy képtelen Ferdinándot. A beszámolók szerint a cár térdre ereszkedett és esküvel fogadta, hogy így lesz.Miközben a megbeszélések után a diplomaták formába öntötték a szerződést, az uralkodók és kíséretük biliárdoztak, színészek szórakoztatták őket.

A városban tartózkodott ekkor több katonai egység mellett a császári-királyi huszárezred, akik díszszemlét mutattak be, mely a cárnak igencsak tetszésére lehetett. Az osztrák császár ezért és valószínűleg hálája jeléül a cárnak ajándékozta a huszárezredet.

Metternich naplójából azonban a részletekről is értesülünk. A cár egyik nap megtekintette az ezred lovasbemutatóját, mely teljesen elvarázsolta őt. A jelen lévő Windisch-Grätz herceg ezt látva azonnal Metternich feleségéhez küldte a huszárok parancsnokát Ladislaus Wrbna grófot, aki egyébként az osztrák kancellár unokatestvére volt, hogy érjék el a császárnál a huszárezred tulajdonosi címének elajándékozását.

Metternich, felesége kérését meghallgatva, elérte Ferenc császárnál, hogy az ezredtulajdonossá nevezze ki a cárt. A hír hallatán I. Miklós egyáltalán nem tudott uralkodni magán és olyannyira megörült, hogy átölelte Ferencet és megcsókolta, mint egy gyermek.

Egy szabónál azonnal megrendelte huszáregyenruháját, hogy három nap múlva a következő díszszemlén már abban vezesse ezredét.

Az osztrák kancellár ezt lehetetlennek találta, amiben igaza lett. Az ezredtörténet beszámolójából tudjuk, hogy az ezred parancsnoka, gróf Wrbna saját egyenruháját ajánlotta fel, melyet könnyen a cárhoz igazítottak. Szablyáját szintén átadta a lelkes cárnak, aki megígérte, hogy Pétervárról majd újat küld neki.

A szemlén I. Miklós megtekintette új ezredét, a tisztek egyenként bemutatkoztak neki. A cár németül egy rövid beszédet intézett hozzájuk, melyben kifejezte nagy örömét, hogy „Őfelsége a császár, a barátom engem nevezett ki e csodálatos, vitéz és kitűnő ezred tulajdonosának”.

Az ezred magas rangú tisztjeinek kitüntetéseket adományozott, az ezredparancsnoknak pedig a cár nevével ellátott, briliánsokkal gazdagon díszített cigarettatárcát ajándékozott. A legénységnek pedig ezer dukátot küldött.

Kis alakomat is ékesíti

I. Miklós cár (1825-1855). A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteményéből.

A cár ezredtulajdonos címe nem sok joggal és nem sok kötelezettséggel járt. Kitüntetéseket, saját országa rendjeleit adományozhatta az ezred tisztjeinek és legénységének. Viselhette egyenruháját, vonulhatott parádék idején az első vonalban, látogatásai során vendégül láthatta akár egész ezredét.

Adminisztratív jogokkal azonban nem rendelkezett, nem léptethette elő tisztjeit, házasságkötésük idején nem kellett tőle engedélyt kérni, de még az ezred gazdálkodásába sem nézhetett bele. Nyugodtan megkockáztathatjuk, nem is szerette volna Miklós követni a mindennapi ügymenetet.

A parádékon azonban – mint láttuk – szívesen részt vett, miután megkapta és nagy örömmel elfogadta a 9-es huszárok tiszteletbeli tulajdonosi címét.

Az ajándékozó, Ferenc császár mint máskor, 1835-ben is a császári-királyi hadsereg több alakulatánál döntött személyzeti ügyekben, melyekről többek között a Pesten hetente többször megjelenő Jelenkor 1835. november 11-én adott tájékoztatást a magyar olvasóknak az Ausztriával kapcsolatos hírei között. Utóbbin nem csodálkozhatunk, ugyanis ekkor a Habsburg Monarchia részét képező Magyar Királyság nem rendelkezett önálló nemzeti hadsereggel.

A császár egyebek mellett „a Miklós czár huszároknál herczeg Lobkovitz József Mária őrnagyot” alezredessé léptette elő. Őrnagyi rangot kapott ugyanekkor Bretzenheim Alfonz, nyugalomba vonult viszont Takács Gábor alezredes.

Kitüntetésekről szintén értesülünk, melyekről azonban orosz kitüntetések révén a cár döntött, de viselésüket az osztrák császárnak engedélyeznie kellett. A beszámoló szerint a Szent Ladomér Rend 3. osztályú keresztjét kapta Kukletta Mátyás. Az orosz Szent Anna Rend 2. osztályú keresztjét kapta gyémántokkal a már említett Lobkowitz herceg.

Nemcsak Miklós huszárok kapták azonban a cár kitüntetését, hanem más alakulatok tisztjei is. A Szent Anna Rendet például ugyanekkor, 1835-ben átvehette Mattauschek József, aki egy gránátos zászlóalj parancsnoka volt. A Szent Ladomér Rend 4. osztályú keresztjét többen is megkapták, mind a 9-es huszároknál mind más alakulatoknál.

Mivel magasrangú kitüntetésekről van szó, röviden érdemes azokat bemutatni. A Jelenkor Ladomér néven említette az egyik kitüntetést, ami a Vlagyimir magyar megfelelője. A huszároknak adományozott kitüntetés pontos elnevezése így: Szent Vlagyimir Rend, melyet II. Katalin cárnő (1762-1796) alapított 1782-ben. A név I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelemre utal, aki a kereszténységre térítette a Kijevi Rusz államalakulat népeit 988-ban.

A kitüntetést nemcsak ekkor, hanem később is több 9-es Miklós cár huszár megkapta, de mások is büszkén viselték.

A Nádasdy-huszárezred ezredtulajdonosai. Részlet a sárvári állandó huszárkiállításból

A rend 4. osztályát kapta meg korábban gróf Széchenyi István is, aki a Napóleon elleni győztes lipcsei csatában mutatott bátorságáért vehette át a bátorság jelét 1813 őszén.

A katonai szolgálatban álló Széchenyi október 16-án részt vett egy francia lovas támadás elhárításában az orosz lovasság néhány alakulatának a segítségével. Széchenyi másod lovasszázados az összecsapás hevében kapott a hátára egy laposvágást, ráadásul lovát is kilőtték alóla.

A fiatal huszártiszt október 18-án fantasztikus teljesítményt nyújtva futárként ellovagolt a svéd főhadiszállásra, hogy megerősítse a másnap reggeli támadás tervét. Az üzenet továbbításával az északi hadsereg is részt vett a népek csatájában.

Lipcse bevétele után október 19- én a cár, ekkor I. Miklós testvére, I. Sándor (1801-1825) kitüntette a Szent Vlagyimir rend 4. osztályával, amiről egy hónappal később kelt levelében szüleinek is büszkén beszámolt: „mostantól fogva az én kis alakomat is ékesíti és nem mondhatom másként, igazán roppant érdekessé tesz”.

A Szent Anna Rend alapítása I. Miklós cár nagyanyjához, Anna Petrovna orosz nagyhercegnő emlékéhez köthető. Nagy Péter cár (1682-1721) lánya 1728-ban hunyt el tüdőgyulladásban Kielben, a Schleswig-Holstein Hercegség fővárosában.

Férje, Károly Frigyes herceg alapította felesége emlékére a Szent Anna rendet házasságkötésük tizedik évfordulóján, 1735-ben. Gyermekük, Karl Peter Ulrich örökölte a hercegséget és természetesen a rendel kapcsolatos kinevezési jogokat, miután édesapja 1739-ben elhunyt.

Az ifjú, tizennégyéves herceg hamarosan visszaköltözött Moszkvába, majd 1745-ben házasságot kötött Zsófia Ágoston anhalt-zerbsti hercegnővel, aki miután áttért a pravoszláv hitre, felvette a Katalin Alekszejevna nevet.

Péter trónra kerülése után alig fél évvel puccsot hajtott végre Alekszejevna hercegnő és átvette a hatalmat. A történelembe Oroszország egyik legjelentősebb uralkodójaként vonult be II. Nagy Katalin cárnő néven.

1762 júliusában férje gyilkosság áldozatául esett. Gyermeke, Pável Petrovics nagyherceg (1796-tól I. Pál cár) örökségéhez tartozott a Szent Anna Rend is. Az eleinte egy osztályból álló kitüntetés többszöri reform után először három, majd 1815-ben négy osztályúvá vált. I. Miklós cár által a huszároknak adott 3. osztályú kitüntetést nemesi származású katonák kaphatták. A IV. osztályú keresztet nem az egyenruhán viselték, hanem a kör alakú kis jelvényt a kard kosarára erősítették.

Miklós ezredtulajdonosi címe nem járt jogokkal, de szívesen látta vendégül huszárjait, parádézott velük, pénzt küldött a legénységnek. Emlékét azonban beárnyékolják az orosz csapatok, melyek 1849 nyarán átlépték a magyar határt.

 

Irodalom

Ignaz von Korda: Geschichte des K. u. K. Husarenregimentes Graf Nádasdy Nr. 9. 1688-1903., Sopron, 1903.

Lakatos Sarolta: A cári Oroszország kitüntető rendjei a 18. század első feléből. In: Bíró Sey Katalin – Búza János – Csorna Mária – Gedai István (szerk.): In memoriam Ludovici Huszár. Bp., 2005. 255-270.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4720 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?