Huszáros - Fegyverek

Czílozatok! Karabélyok és huszárok

Takács Zoltán Bálint
2019.05.03
17. századi karabály a sárvári múzeum gyűjteményében

A Magyar Királyságot hódoltató oszmán erők elleni küzdelemben a 16. század közepétől egyre nagyobb szerepet kaptak a kézi lőfegyverek. Ahogy a század vége felé közeledünk, a puskák és pisztolyok egyre meghatározóbbá váltak. A török erők kiűzését célul tűző hosszú háború (1591/1593-1606) folyamán a gyalogosok túlnyomó többségét lőfegyverrel szerelték fel, de a lovasság egy része is már a tűzerőt használta.

A Nyugat-Európából érkező zsoldos egységek között már természetes volt az új fegyverzet, ami hatást gyakorolt a magyarországi toborzású egységekre is.

A 16. század közepén külön csapatnemként jelentek meg a lovas lövészek. Fő fegyverük a 90 és 120 centiméter hosszú csővel szerelt puska, az arquebus volt. Elsütőszerkezetének fő elemét egy az oldalán recézett kerék adta, melyet egy a tengelyére húzott kulccsal felhúztak. Az elsütés után a kerék visszapörgött eredeti helyzetébe, miközben a recékre, két kakas közé szorított tűzkő szikrát vetett. Ez a szikra robbantotta fel a cső végébe öntött lőport, amivel a lövedék elhagyta a csövet. Az arquebus lőtávolsága a cső hosszától függött, de nem haladta meg a 200 métert.

A harc közben a lovas lövészek első sora miután elsütötte a fegyverét hátra lovagolt. Hátul újratöltötték puskájukat és várták a következő tüzelési alkalmat. A töltést lóháton végezték el. A lövészek puskájukat a nyeregkápára akasztották, vagy egy tokba helyezték. Nem a támadást, hanem a harcosok védelmét szolgálta a nyeregkápa elején található egy vagy két tokba helyezett, szintén keréklakatos szerkezetű pisztoly. 

A 16. század végi török ellenes magyarországi küzdelemben fontos szerepet játszottak a lovas lövészek, de mellettük más katonai egységek is megjelentek, melyek szintén képesek voltak lóháton lőfegyvereiket használni. A vértjük színéről fekete lovasoknak nevezett alakulatok nem puskát, hanem pisztolyt sütöttek el.

A gyalogos és lovas összecsapásban is harcba vethető dragonyosok adott helyzetben lóháton használták a puskájukat. Giorgo Basta tábornoknak 1612-ben, halála után öt évvel Velencében jelent meg egy munkája, melyet a könnyűlovasságról írt. A könyv sikerét jelzi, hogy a következő évtizedben megjelent német, majd francia fordítása. Írásában azt javasolja a tábornok, hogy a dragonyosokat lássák el a kard mellett egy olyan puskával, melynek csőhossza három láb, azaz kb. 90 centiméter.

Karabély a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

A Magyar Királyság területén felfogadott lovasok is használták már a lőfegyvereket. Köztük a huszárok is. Az 1600 körüli évekből származó leírás szerint a huszárok is kaptak pisztolyt, melyet a nyeregkápára erősített tokban hordtak jobb és bal oldalt. Így adott esetben könnyed ki tudták húzni és természetesen elsütni a fegyvert. Az elsütőszerkezet lehetővé tette, hogy a pisztolyt készenléti állapotban tárolják. Fő fegyverként azonban továbbra is a szablyát és a hosszú tőrt részesítették előnyben.

Az arquebus kifejezést a 15. században még mindenféle kézi lőfegyver megnevezésére használták. A következő időszakban, a 16. században fokozatosan szűkült be azon fegyverek köre, melyet ezzel a névvel illetek. Az elnevezés eredetileg a németből származott, és került onnan át több nyelvbe, mint például az olaszba. Innen vették át a franciák. Ez a már többször említett arquebus alak, melyet a spanyolok arcabuz formában emeltek át.  Az angolba először a német nyelvből vándorolt át a szó. Az eredeti kifejezés mai alakja Hakenbüchse, ami szakállas puskaként jelent meg a magyar forrásokban. A 15. században ugyanis egy kis nyúlványt, kampót (Haken) illesztettek a cső végére, melynek segítségével a lövészek rögzíteni tudták a fegyvert. Az elsütéskor fellépő hatalmas visszalökő erő miatt volt erre szükség. A következő században ez az elnevezés élt tovább annak ellenére, hogy a technikai újítások miatt már nem volt szükség a fegyver rögzítésére, ugyanis csökkent a lőfegyverek súlya. A cső hossz egyre csökkent, olyannyira, hogy a 16. század végétől már a gyalogság és a lovasság nem azonos méretű fegyvert használt.

Hamarosan ez az elnevezésben is megjelent. A rövid csövű, elsősorban a lovas katonák körében bevezetett puskát karabélynak nevezték.  A kifejezést a francia carabiner szóból eredeztetik, de annak végső etimológiája még nem tisztázott. Még arab eredete is felmerült, de ez nem bizonyítható.

A lovasság mellett vadászatok alkalmából is gyakran rövid csövű fegyvereket használtak. A régi magyar nyelvű forrásokban a francia szó szintén megjelenik (karabint, karabin), de általában a karabély kifejezést olvashatjuk a leltárakban, a végrendeletekben, illetve egyéb forrásokban.

Zrínyi Miklós 1650 és 1653 között leírt gondolatainak gyűjteményét Vitéz hadnagy cím alatt tartjuk nyilván. A munkában számos kérdést érint, többek közt a magyar katona vitézségének, illetve annak jelenkorában tapasztalható elmúlását. Az egyik szakaszban olvashatjuk, hogy kinevetnék a hadvezért, sőt meg is gyűlölnék, ha azt mondaná a magyar katonának, „viselj fegyverderekat [azaz mellévrtet], karabint, tarts meg a rendet; ha a hajdúnak: viselj muskétát és pikát”. Itt jól megragadhatjuk a két lőfegyver közti különbséget. A gyalogos katonáé, a hajdúé a nehezebb muskéta, a katonái, itt a lovasé a könnyebb, a karabin/karabély.  

Frimont huszár, akvarell a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum huszárgyűjteményében és kiállításán

A karabély rövid csöve alkalmassá tette, hogy a lovon ülő katona könnyebben használja, mint a hosszú csövű puskát (muskéta). Egyrészt az előbbiek súlya kisebb volt. Az Esterházy család gyűjteményéből származó, a 17. század végén készített díszes karabély súlya 1,2 kg volt. A muskéták súlya a 17. század közepén 5 kg körül mozgott. Az elsütéskor fellépő visszalökő erő így a lovon harcolók esetében jóval kisebb volt. Ugyanakkor a rövidebb cső a fegyver elhelyezését és harc közbeni használatát is megkönnyítette a lovas számára.

Amikor Zrínyi Miklós 1650-ben katonáit letelepítette muraközi falvaiban és földet adományozott nekik, cserébe lovas szolgálatot várt el tőlük. Rendelkezése értelmében, amikor a török betör a vidékre lóval és karabéllyal álljanak szolgálatba. Ahogy a szöveg mondja, mindegyik „egy jó lovat, egy pár pisztolyt és ahhoz egy karabélyt (karabint) tartson”. A pár pisztoly korabeli kifejezés, a nyeregkápára erősített tokba helyezett két pisztolyra utal.

A 17-18. századi várak, kastélyok leltáraiban sokszor szerepelnek karabélyok. A sárospataki fegyvertár 1622-ben felvett listájában többfajta típusával találkozunk. A megnevezések egyben figyelmeztetnek arra, hogy a karabély nem mindig rövid csövű. A kifejezéssel inkább arra utaltak, hogy könnyebb súlyú fegyvertípusról van szó. A különféle formájú fegyverek között ugyanis feltűnnek „hosszú karabély puskák”, „közép karabély puska”, és ami a használat módjára és a gyártási helyére utal „nyakbavető lengyelországi karabély”.

1753-ban az elhunyt gróf Erdődy Lajos tulajdonában állt monyorókeréki kastélyban (ma Ausztriában) vettek fel leltárt. Néhány fegyverről is megemlékeznek, köztük karabélyokról is. Minden dísz nélküli fegyverre utal a „paraszt karabin”, melyből két darabot találtak. A vörösvári (ma Ausztriában) fegyverszobájában már többféle karabélyt tároltak. Többek közt „török karabint”, ami a fegyver gyártási helyére, török díszítésére utal. Egy szép csontberakásos darabra gondolhatunk. A kétcsövű ezüstös karabin esetében pedig vadászfegyvert képzeljünk el.

Csáky huszár, akvarell a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum huszárgyűjteményében és kiállításán

Míg a várakban, kastélyokban általában díszes vadászfegyverekre bukkanunk, a katonák a közönséges, egyszerű, díszítés nélküli karabélyt használták. A fegyvert elsősorban a lovas katonának szánták, köztük a huszároknak. A 18. századból származó szabályzatok már egyértelművé teszik, hogy a közhuszárok fegyverzetének szerves részét képezik a karabélyok.

Az 1700-as évektől kezdve egyre sűrűbben találkozunk katonai szabályzatokkal, melyek pontosan leírják a hadsereget alkotó alakulatokkal, a katonákkal kapcsolatos elvárásokat. A regulamentumok a mai kor emberének csupán források, melyek segítségével számos megközelítésből megismerhetjük az évszázadokkal ezelőtti harcászati eljárásokat, a különféle katonai egységeket, belső szervezetüket, kapcsolatrendszerüket, de a parancsszavakat, az egyenruhákat és a fegyvereket is. A korabelieknek azonban a túlélést is biztosító szigorú szabályrendszer.

Eleinte az ezredtulajdonosok adtak ki szabályzatokat, később ezeket központilag szerkesztették. 1722-ből származik az első magyar nyelvű gyűjtemény, mely a lovasság, a huszárság számára tartalmazott részletes utasításokat. A szablya mellett ebben már szerepel a karabély karabény alakban.

Megtudjuk vele kapcsolatban, hogy egy szíjra erősített horogra akasztva hordják csövével lefelé. Amikor elhangzott a Fegyvert! parancsszó, a karabélyt mindenki jobb kezével megfogta a közepénél és azt jobb térdére támasztotta. A Czílozatok! parancsszóra a huszárok felhúzták a fegyver elsütőszerkezetét, miközben bal kezükkel már a karabély csövét célzásra emelték. A fegyver elsütésére a Tüzet! adott utasítást. Ezután a szabályzat szerint a következő parancsra  a szablya vagy a pisztoly használatára került sor.

A karabélyt azonban nemcsak lóhátról használták a huszárok, hanem gyalogosan is. Ilyenkor a katonák jobb lábukat hátra téve, bal lábukra helyezve a testsúlyt céloztak, majd tüzeltek és újratöltöttek.

A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum huszárgyűjteményében őrizzük a Nádasdy huszárezred hagyatékát, többek közt az 1903-ban Sopronban megjelent német nyelvű ezredtörténethez készült illusztrációk eredeti akvarelljeit. A képek különféle időszakból mutatják be a huszárokat, mindig lovon ábrázolva őket. Egy 1813. évi vágtató huszár karabélyát használaton kívül, nyugalmi állapotban viseli a bal vállán átvetett fehér szíjra akasztva. Egy 1734-es állapotot rögzítő képen a fegyvert jobb térdre támasztva láthatjuk.  

Részlet a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum huszár kiállításából. Fegyvertár

A 18. század a huszárság fénykorát hozta el Franciaországban. A magyaroroszági Rákóczi-szabadságharcot követően számos tiszt és közhuszár talált otthonra a francia állandó hadseregben. Alig száz évvel korábban, 1635-ben Richelieu bíboros kezdeményezésére létrehoztak három huszárezredet, de ezeket hamarosan feloszlatták. 1721-ben azonban Bercsényi László közreműködésével megalakult az az ezred, mely mai napig, természetesen, jelentősen átalakulva, de hagyományait megőrizve működik.

A francia huszárezredekről a kortársak sokszor és sokat írtak, hol elismerően, hol inkább kritikus hangot ütve meg. Több munkában is olvashatunk a katonák könnyű fegyverzetéről, a szablyáról, a pisztolyokról és a karabélyról. Utóbbit egy fegyverszíjra erősítve viselték. A karabély a derékhoz simult. Egy 18. század közepén keletkezett leírás szerint a huszárok szívesebben használják a szablyát, a karabélyt inkább csak azért, hogy zavart keltsenek az ellenség soraiban. Forrásunk kiemeli, hogy egy kézzel lőnek a fegyverrel különösebb célzás nélkül. A leírás a magyar hadiszabályzattal ellentétben tehát itt az egy kezes célzásról és tüzelésről szól.

Ahogy ma, úgy korai forrásaink is a szablyát tekintik a huszárság fő fegyverének. A sárvári huszárkiállításra ellátogató vendégeink is meglepődnek akkor, amikor a karabély, illetve általában a lőfegyverek szóba kerülnek a huszársággal kapcsolatban. Mégis jól látszik, hogy a 16. században megjelenő lőfegyverek, köztük a karabélyok is hamarosan a huszárok fegyverzetének meghatározó részévé váltak.

 

Irodalom

Dabóczi Dénes: 18. századi kastélyleltárak Vasvármegyében. Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1., Szombathely, 2000. 25-87.

Kelenik József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári-királyi hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenötéves háború éveiben. Hadtörténelmi Közlemények 1991:3. 80-122.

Tóth Ferenc: Magyar huszárok francia földön, Bp. 2016.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 3805 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?