Huszárok - Életrajzok

Kutassy Ignác császári-királyi, majd honvéd huszár

Takács Zoltán Bálint
2019.03.12
Kutassy Ignác portréja a sárvári Huszármúzeumban - 
<br />NFM-HuT 2003.1.1.

A forradalom és szabadságharc alatt összesen mintegy 200 ezer katona, honvéd harcolt a magyar hadseregben. A honvédség legmagasabb létszámát 1849. július közepén érte el, amikor egyszerre 170 ezer fő teljesített szolgálatot.

A forradalom kitörésével párhuzamosan gróf Batthyány Lajos és Kossuth Lajos Bécsben tárgyalt, hogy elérjék egy független kormány kinevezését. A bécsi és pesti forradalmi események hatása alatt Batthyány Lajos kormányalakításra kapott megbízást. Alig egy hónappal később, április 11-én pedig az uralkodó, V. Ferdinánd szentesítette azokat a törvényeket, melyek megteremtették Magyarország polgári fejlődésének alapjait.

Az elfogadott törvénycikkek a Habsburg Birodalmon belül önállóságot biztosítottak az országnak. Hadügyi kérdésekkel azonban nem foglalkoztak részletesen. Nem hoztak létre olyan fegyveres erőt, mely a kormány fennhatósága alá tartozott volna. A miniszterelnök már március 23-án kérte a nádortól, hogy érje el, hogy szállítsák haza azokat a magyar katonákat, akik a Magyar Királyság határain kívül, a Habsburg Birodalom helyőrségeiben szolgálnak. Közel négy hónap múlva, július derekán egy császári leirat rendelte el a magyar huszárezredek hazatérését. A végrehajtást a következő hetekben próbálták elszabotálni, de a huszárok jelentős része mégis hazaindult.

Az 1848-as válás

A fentieken túl komoly hatásköri problémák merültek fel. A Magyar Királyság területén a központi császári-királyi hadszervezet részeként főhadparancsnokságok működtek, többek közt Budán. Vezetői azonban a magyar kormány kéréseit, parancsait nem tekintették magukra nézve kötelezőnek. Batthyány Lajos májusi bécsi tárgyalásain elérte, hogy a katonai főhadparancsnokok a magyar honvédelmi minisztériumnak tartozzanak felelősséggel. A Magyarországon állomásozó katonai egységek a magyar kormány fennhatósága alá kerültek.

1848 őszén azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a bécsi udvar fegyveres erővel akar rendet teremteni Magyarországon. A magyar kormány szakított a császári udvarral. Batthyány Lajos október 2-án végleg lemondott miniszterelnöki posztjáról, de előtte még olyan rendeleteket hozott, mellyel lehetővé tette egy megfelelő védelmi erő létrehozását. A kormány feladatát az Országos Honvédelmi Bizottmány vette át, élén elnökként Kossuth Lajossal. Országszerte megindult a sorozás, melynek eredményeképp decemberre 50 ezer fővel nőtt a hadsereg létszáma, mellyel az összlétszám 100 ezer fő fölé emelkedett. 

Az új helyzet, Bécs és Pest szakítása, előbbi egyértelmű támadó céljai, utóbbi válaszlépései a Magyarországon tartózkodó császári-királyi haderő tisztjeit, altisztjeit és legénységét választás elé állította. A helyzet addig világos volt, a májusi rendelet értelmében a fekete-sárga zászlók alatt, de a magyar kormánynak alárendelve teljesítettek szolgálatot a katonák. Most azonban két lehetőség állt fenn. A császár, Ferdinánd ráadásul visszatérésre szólította fel a gyalog- és huszárezredeket. A magyar kormány ezzel szemben arra hívott fel, hogy a katonák csatlakozzanak a honvédsereghez. A választásnak számtalan motivációját sorolhatjuk. Nem mindig a nemzetiségi hovatartozás döntött. A legénység és az altisztek például féltek attól, hogy a császár győzelme esetén visszaállítják a jobbágyságot. A nemzeti érzés, a hazaszeretet szintén befolyásolta ekkor a döntést. Végül azon alakulatok közül, melyek Magyarországon tartózkodtak és sorozási területük is ide esett, legtöbb a magyar kormány mellett tette le a voksát. A császári-királyi alakulatok honvéd egységekké váltak, bekerültek a magyar hadsereg kötelékébe. Az érintett katonák száma 30 ezer fő körül mozgott, a decemberi összlétszám mintegy harmada.

A császár huszárai

A mindenkori uralkodó nevét viselő császári-királyi 1. Császár huszárezred katonája, Kutassy Ignác is azok közé tartozott, akik úgy döntöttek, a magyar oldalra állnak. Honvéddé lesznek.

Az uralkodóról, Ferdinánd huszárezrednek is hívott alakulat 1842-től Eszéken tartózkodott. 1848-ban Újvidék környékére helyezték át a huszárokat.

1848 nyarán az ország déli határánál, a szerbek lakta határvidéken egyre nagyobbra nőtt a feszültség. Július 14-én a szerbek megtámadták Földvárt (ma Bácsföldvár Szerbiában). Az összecsapások július 18 délutánjáig tartottak, amikor Bechtold altábornagy, akit a Batthyány-kormány nevezett ki a szerbek ellen harcoló csapatok főparancsnokának, elrendelte a település elhagyását. Beszámolója szerint a véres küzdelemben kitüntették magukat a Ferdinánd huszárok. Július 17-én határozott fellépésüknek volt köszönhető, hogy ekkor még nem adták fel a települést.

Az aradi vértanúk egyike, Leiningen-Westerburg Károly ezzel szemben naplójában a súlyos veszteségek árán megnyert tápióbicskei csata (1849. április 4.) kapcsán írta le általános megállapítását, miszerint: „ez az ezred az egész háborúban hírhedtté vált gyávasága miatt, mert a döntő pillanatban mindig cserbenhagyta az ágyúkat”.

A két megállapítás között közel kilenc hónap telt el. Míg a szerbek ellen a Császár huszárezred egy fegyelmezett egység benyomását keltette, addig 1849 tavaszán egy tisztikarának nagy részét elvesztő alakulatként vett részt a tavaszi hadjáratban. 1848 október és november havában a tisztek nagy része úgy döntött, nem csatlakozik a honvéd sereghez, hanem hallgat az uralkodó hívó szavára. Egy vezetőit vesztett katonai egység nehéz helyzetekben bizony az utókor szemében gyávának tekinthető módon dönt.

Egy bátor tiszt

Guyon Richárd a nagyszombati csatában. Képeslap a sárvári múzeum gyűjteményéből - NFM-H92.31.1

A szabadságharc ideje alatt azonban a huszárezrednél maradó tisztek és altisztek több alkalommal is bátran viselkedtek. Közéjük tartozott Kutassy Ignác. Brunner Ignácként látta meg a napvilágot 1823. november 1-jén Győr vármegyében, a mai Sokorópátkán. Édesapja uradalmi tiszt. A győri gimnáziumban tanult, majd Székesfehérváron a 19. számú gyalogezred katonai nevelőintézetében fejezte be tanulmányait. 1839-től itt közvitéz, azaz közlegény. 1848 áprilisában már a Császár huszárezredben szolgált a Délvidéken, részt vett ezrede szerbek elleni harcaiban. Októberben úgy döntött, hogy a honvédséghez csatlakozik, nem a császári hadakhoz. Gyorsan haladt előre a ranglétrán. November 1-jétől már főhadnagy, majd 1849 elején századosi rangra emelték. Ekkor már Perczel Mór II. hadtestében, a Központi Mozgó Seregben harcolt. Később átkerült az I. hadtest kötelékébe.

Sok konkrét adattal nem rendelkezünk Kutassy Ignác 1848/49-es szerepéről. Életrajza nyilvántartja, hogy megkapta a katonai érdemjel 3. osztályát. A Vasárnapi Újság az események után mintegy három évtizeddel, 1877. július 1-jén megjelent számában Hogy ment Guyon Komáromba? címmel közölt egy írást. Az angol születésű, de felesége révén már ekkor egy évtizede Magyarországon élő, a szabadságharc oldalán küzdő Guyont Görgey Artúr Komárom erődjének a parancsnokává nevezte ki. Guyon bejutása azonban 1849. április 20-án, illetve környékén nem volt lehetséges, mert az erődöt császári csapatok vették körül. Az angol nemes azonban nem esett kétségbe, főleg azután, hogy Kutassy Ignác százados vállalkozott a feladatra, hogy bejuttatja őt. Hatvan emberével meglepetésszerűen áttört az osztrák előőrsökön, majd fegyverropogás közepette értek be az erődbe. Még Komáromból is lőttek a kis csapatra, nem gondolván, hogy bátor huszárok élén érkezik az új parancsnok. A bátor tett nem követelt halálos áldozatot. A százados valószínűleg ezért kapta a kitüntetését.   

Kutassy bátyjával, Pállal együtt továbbra is Komárom környékén maradt. Júliusban több huszárezred, köztük a Császár huszárok sikerrel hárították el, hogy Leiningen-Westerburg Károly csapatait az osztrák erők átkarolják. A tábornok ekkor meg volt elégedve a huszárok teljesítményével.

Damjanich János és Klapka György a komáromi táborban. Képeslap a sárvári múzeum gyűjteményéből - NFM-H92.31.2

A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után mint egykori császári-királyi tisztek automatikusan hadbíróság elé kerültek a Kutassy testvérek. Pált halálra ítélték, Ignácot 10 év várfogságra. Később a báty büntetését 16 várfogságra mérsékelték. Ignác 1852-ben szabadult és indult haza Munkácsról. A következő másfél évtizedben földbérlőként élt Gógánfán, majd Pápán. Pál 1855-ben szabadult kegyelemmel.

A reaktivált tiszt

A kiegyezés (1867) után az Osztrák-Magyar Monarchiában a közös, a császári és királyi hadseregen kívül mindkét alkotó állam, Ausztria és Magyarország létrehozta saját hadseregét, a Landwehrt és a Magyar Királyi Honvédséget. Utóbbi szervezésekor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a szabadságharc hadseregében szolgáló tisztekre is. Kutassy Ignácot így 1868 huszárhadnagyként reaktiválták. A következő év áprilisában Ferenc József a honvédség szervezésére figyelemmel Kutassyt századossá nevezte ki. Veszprémbe került, ahol kiképzés céljára egy kerületi lovas tanosztályt hoztak létre. A százados augusztusban hirdetményt adott ki, melyben tudatta, hogy 76 darab ló megvásárlását rendelték el. A megfelelő lovakat Veszprémbe várta szemlére.

Az uralkodó 1870. november 24-én kelt határozatával Kutassy Ignácot őrnaggyá nevezte ki a budai kerületi parancsnoksághoz.

1874-ben kinevezték a 7. honvéd huszárezered ideiglenes parancsnokává. Kutassy Ignác ekkor újra Veszprémbe került. 1875-ben alezredessé léptették elő, majd 1877. november 1. hatállyal ezredessé és egyben megerősítették beosztásában mint az említett ezred valóságos parancsnoka. Ekkor készült róla a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum állandó kiállításán megtekinthető portréja.

Kutassy Ignác kinevezési okirata a sárvári Huszármúzeum gyűjteményéből - © NFM-HuD 2019.12.1

Kutassy Ignácot 1881. május 1-jei hatállyal az uralkodó a 2. számú honvéd lovasdandár ideiglenes parancsnokává nevezte ki, majd 1882 októberében valóságos dandárparancsnokká. A kinevezés egyben azt is jelentette, hogy székhelye Budapestre került. Távozása miatt a Pápai Hírlap veszprémi tudósítója részletesen taglalta, milyen nagyszerű embert veszít el Veszprém. Érdemei között felsorolta, hogy Kutassy Ignác többek véleményével szemben érte el, hogy a városba helyezzék el a 7. honvéd huszárezredet. Érvei közt szerepelt a tudósító szerint, hogy a város vidéke kiválóan alkalmas a huszárok hegyvidéki harcmodorra történő kiképzésére. Az ezredes javaslatára került így a 7. honvéd huszárezred parancsnoksága és 2. százada Veszprémbe. Szintén az ő javaslatára készült el 1880-ra a városban a fedett lovarda. Mellette, a vár alján rendbe hozatta az ott lévő Alsó-kaszárnyát. Az írás szerint: „Aki látta azelőtt a vár alját, az ma nem is ismer többé arra, oly széppé van ott minden átvarázsolva.”

A búcsú szavai közé tartozott, hogy az ezredesnek köszönhetően a katonaság és a polgári lakosság jó viszonyt ápolt. Kutassy Ignác részt vett a város társasági életében. Tagja volt a veszprémi Nemzeti Casino választmányának. Szerepet vállalt az 1873-ban alakult veszprémi Polgári és Honvédségi Közös Lövészegyletben, mint annak főlövészmestere bukkan fel a neve 1880-ban.

Feleségét a Magyar Országos Segélyző Nőegylet (Vöröskereszt Egylet) veszprémi fiókjának elnökévé választották 1880-ban. Az egylet ebben az évben alakult meg az ezredesné lakásán.

Kutassy Ignác nemcsak az altisztek vizsgáztatásában, a város civil életében vett részt, illetve intézte a kaszárnya ügyeit, hanem a lóutánpótlásról is gondoskodott. Évente meghatározott időben és helyen lóvásárt tartottak, melyen a parancsnok képviselte az ezredet. 1880 novemberében például Lepsényben. A vásáron csak 1 és 5 éves közötti, legfeljebb 7 éves lovakat vásároltak, melyek egészségesek (hibátlanok), illetve legalább 158 centiméter magasak. Az ár alku tárgyát képezte 200 és 300 forint között. Az összeg igencsak tekintélyesnek számított. A Vadász- és Versenylap 1880. évi nyári számában a Bars megyei Lótenyésztési Bizottság elnöke egy cikkben összehasonlította a különféle haszonállatok (ökör, birka, disznó, ló) árát. Megállapította, hogy a hadi célokra vásárolt lovak ára igencsak magas, majd kétszerese a többinek. Kutassy Ignác huszárezredes feladatának súlyát ezek után valóban érzékelni tudjuk. A megfelelő állat kiválasztása, az ár megállapítása felelősséggel járó feladat volt. Természetszerűen a parancsnok tagja volt különféle lovasversenyek igazgatóságának is, azaz zsűrijének.

Sárvári emlék

Kutassy Ignác félalakos portréja a sárvári Huszármúzeumban - NFM-HuT 2003.1.1.

Veszprémi éveihez kapcsolódik, hogy 1879-ben Sárváron tartották a huszárezred hadgyakorlatát, melyet megtekintett József Károly főherceg is, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka is. A főherceg már a helyszínen kifejezte legfőbb elismerését a parancsnoknak. Szavai szerint az ezred „annyira kitűnő, hogy még az orosz gárda sem lehet jobb”. A mások által is megerősített dicséretet a legénység felé napiparancsban továbbították.

Kutassy Ignácot 1883-ban vezérőrnaggyá léptették elő. Német nyelvű kinevezése szintén megtekinthető a sárvári múzeum állandó huszárkiállításán.

1884-ben a tábornok egy alkalommal rosszul lett, melyről a korabeli sajtó is beszámolt. Végül június 6-án Budapesten 61 éves korában elhunyt.

Életpályája a magyar történelem zaklatottságát jelzi. A császári-királyi hadseregben szolgált, majd a szabadságharc gyors előmenetelére adott lehetőséget. Kiállásáért komoly büntetést kapott, majd lehetőséget, hogy részt vegyen a magyar honvédség újjászervezésében. Feladatát becsülettel megoldotta.

 

Irodalom

Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai, Bp., 1988.

Hermann Róbert (szerk.): 1848-1849. A forradalom és szabadságharc képes története, Bp., 2009.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 3851 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?