Huszáros - Fegyverek

1869 mintájú legénységi lovassági szablya

Takács Zoltán Bálint
2015.04.27
1869 mintájú legénységi lovassági szablya

1868-ban, illetve a rákövetkező években számos, a hadsereggel kapcsolatos reform lépett életbe, mely érintette a hadsereg szervezete mellett annak ruházatát és fegyverzetét is. Fegyvertörténeti szempontból fontos intézkedés volt, hogy egységesítették a könnyű- és nehézlovasság fegyverzetét, melyre tekintettel az uralkodó, I. Ferenc József 1869-ben egy új szablya bevezetését írta elő. Az 1869 mintájú lovassági szablyáról szóló rendeletet szokás szerint egy átgondolt tervezés előzte meg. 

Az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadügyminisztere, Franz Kuhn von Kuhnenfeld 1869 júniusában az uralkodónak előterjesztett javaslatában szólt azokról az elvekről, melyeket érdemes figyelembe venni az új szablya tervezésénél. Mintának az 1861-ben bevezetett lovassági szablyát javasolta azzal a különbséggel, hogy megváltoztatják a markolatkosár anyagát, illetve a markolatot bőr helyett halbőrrel vonják be. Míg az 1861-ben rendszeresített szablyának a kosarát különböző alakú minták kialakításával díszítették és könnyítették, az új javaslat visszatért a régi mintához, a lyukasztáshoz. A kosár kör alakú furatokkal történő könnyítésére először az 1845 mintájú szablyáknál került sor. Az uralkodóhoz előterjesztett javaslat szerint további újdonság, hogy a kosárhoz hasonlóan a hüvely anyagát is vasról acélra változtatnák.

Ferenc József az előterjesztést nem találta kielégítőnek, ezért egy magasrangú katonatisztekből álló bizottságot bízott meg a végleges forma és tulajdonságok kialakításával. A bizottság egyik tagja verőcei gróf Pejacsevich Miklós volt, aki éppen 1869 júniusáig volt a császári és királyi 9. Nádasdy huszárezred parancsnoka. Végül a bizottság támogatta az előterjesztés legtöbb elemét. A császár ezek után jóváhagyta a szablya bevezetését. 

Az 1861 mintájú szablya acélból készített szimmetrikus markolatvédő kosarának áttört díszítését felváltották a kör alakú átfúrások. Az 1845. évihez képest, melyen a furatok száma nyolc volt, az 1869 mintájú szablyán V alakban helyezkedett el hét lyuk. A bükkfából készült markolatot halbőrrel vonták be. A halbőr 1861-ben váltotta a lóbőrt. A szablya 36 mm széles enyhén ívelt acélpengéjét továbbra is kovácsolással alakították ki. Egyik oldalán mélyített vájat, régi kifejezéssel vércsatorna fut a penge alsó harmadáig.  A két hordpántos acélhüvely szájkarikáját, mely a szablya kicsúszását akadályozta meg, csavarokkal rögzítették. A rögzített, nem mozgatható felkötőfül és az alsó részén rögzített hordkarika a hüvely belső oldalán található. A felső hordkarika szintén rögzített, de a hüvely oldalára erősítették. A szíjazatot ezeken húzták át és segítségével rögzítették a szíjhoz.

1870-ben megjelent a szablya tiszti változata is, mely méretben megegyezik a legénységivel, de kosara áttört virágalakú mintákkal díszített. 

1869 mintájú legénységi lovassági szablya

A Nádasdy Ferenc Múzeum huszárkiállításán megtekinthető 1869M lovassági legénységi szablya bizonyítja, hogy sokáig használatban volt ez a fegyvertípus. A szájkarikát rögzítő csavaroknál, sőt a penge egyes részein zöldesszürke álcafestés látható. Az I. világháborúban ugyanis befestették a szablyákat, hogy a fényes felület ne árulja el viselőjét. A penge ricassoján, azaz a markolat alatti köszörületlen részen látható 98-as szám a gyártási évre, 1898-ra utal. A szablyát eszerint gyártása után majd két évtizeddel is használták a világháború frontjain. A szablyán és hüvelyén látható beütések segítségével megállapítható, hogy a bécsi arzenál (Wn) miután átvette a szablyát a gyártótól, Carl Grassertől, mely alakulatoknál fordult meg a fegyver. A penge és hüvelye egy ideig külön utakon járt. A tokon a 11. U.R. a császári és királyi 11. számú ulánusezredre utal. A szablyán látható 2 T D szállító (trén) alakulatra utal, a 2 HR viszont a császári és királyi 2. huszárezredre. Az ezredet 1742-ben alapította Mária Terézia. 

Az állandó hadsereg megjelenésével párhuzamosan megindult a fegyverek szabványosítása. Azt is mondhatjuk a tömeghadseregeknek tömegesen előállított fegyverekre volt szükségük. Az egyik fegyver, legyen az gyalogos kard, nehézlovassági pallos vagy huszárszablya olyan, mint a másik. Mégis ha közelebbről vizsgáljuk őket, nemcsak használatuk koráról mondanak el sok mindent, hanem saját magukról és használójáról, a katonáról is. 

Irodalom:

1869 mintájú legénységi lovassági szablya

Dr. Csillag Ferenc: Kardunk történelmünkben. Budapest, 1971. 91-92.

M. Christian Ortner – Erich Artlieb: Mit blankem Säbel. Österreichisch-ungarische Blankwaffen von 1848 bis 1918. Wien, 2003. 232-249.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2801 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?