A magyar vitéz fegyvertára

Takács Zoltán Bálint
2015.07.10
A magyar vitéz fegyvertára - Huszárkiállítás a Nádasdy Ferenc Múzeumban

A 16. században hatalmas veszély fenyegette a Magyar Királyságot. 1526 és 1541 jól ismert dátumok a magyar történelemben, egy messziről jött birodalom európai hódításait jelzik. A törökök, vagy ahogy másképp nevezzük az oszmánok másfél évtized alatt nyilvánvalóvá tették, hogy hódításaik sorában Magyarország következik. Másfél évszázad alatt volt olyan időpont, az 1600-as évek második harmadában, amikor az egykori erős magyar állam több mint kétharmadát hatalmuk alatt tartották. Olyan városokban voltak török őrségek, mint Buda, Székesfehérvár, Szolnok, Eger, Nagyvárad, Temesvár, Pécs, Kanizsa, sőt a Pozsonytól nem messze található Érsekújvár. Néhány évig még Győr is az oszmánok uralmát nyögte. A másfél évszázad alatt több olyan nemzedék nőtt fel, melyek nem tudták, mi a béke. Nem halottak szüleiktől, de nagyszüleiktől sem, hogyan is lehet nyugodtan, félelem nélkül élni. A háborúk ideje volt, amikor már a gyermekkorban is katonának nevelték a nemes ifjakat, a szegényebbek pedig a katonáskodásban lehetőséget láttak a kiemelkedésre.

A korszak jelképe a fegyver, elsősorban a szablya és a kard. A török időkben azonban már egyre jobban elterjednek a lőfegyverek, sőt szerepük hangsúlyossá válik. A huszárok, mai ismereteinktől eltérően eleinte még nem szablyával, hanem kopjával harcoltak. A korabeli ábrázolásokon, melyek közül hivatkozhatunk a sárvári múzeum dísztermének mennyezetfreskóira is, vagy a huszárkiállításon megtekinthető metszetekre, a huszárok kopját törnek, azaz a hosszú nyélre szerelt lándzsával rohannak rá az ellenségre. Lovukat kiválóan irányítják, kezükben szilárdan áll a kopja. A 16. századtól, épp amikor a törökök egyre inkább meghatározzák Magyarország sorsát a huszárok is fegyvert váltanak. A folyamat nem gyors, de a század végére már a szablya lesz a meghatározó. 

Ha a huszárok eredetét keressük, természetesen, több forrást is megjelölhetünk. Ne feledjük, hogy Magyarországon is élt a könnyűlovas hagyomány. Itt elsősorban nem a honfoglalókra, hanem a később a Kárpát-medencébe költöző nomádokra, a besenyőkre és a kunokra gondoljunk. Másrészt ahogy az Oszmán Birodalom terjeszkedett a Balkánon, egyre többen vesztették el földjüket, akik megélhetésüket a katonáskodásban látták. Jól ismerték saját tapasztalatból a török harcmodort, ezért szívesen fogadták be őket a magyar hadszervezetbe, mind a földesúri, mind a megyei és állami hadseregekben szolgáltak. Az általuk használt szablya hasonlított a török fegyverekhez, melyek markolata erősen visszahajlott, mintha csigaház lenne. Nem volt teljesen biztonságos ez a fajta szablya, ugyanis harc közben könnyen kieshetett a katona kezéből. A 16.század második felében azonban, amikor már a huszárok is inkább magyarok voltak, mint a Balkánról érkezett horvátok, szerbek, új típust alakítottak ki. A visszahajló markolatot levágták és helyette egy cseppalakú kupakkal zárták a szablyát. Ezt a fajta fegyvert nevezzük huszárszablyának.

A kiállítás első termében egy főúri fegyvertárat rendeztünk be, ahol a magyar huszárszablya mellett vendégeink megtekinthetnek egyéb típusú fegyvereket is, többek között kardokat, pisztolyokat, különféle puskákat. 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Kapcsolódik:

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2441 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?