Huszárok - Életrajzok

Fábry Mihály

A legszebb huszárezred parancsnoka

Takács Zoltán Bálint
2015.02.23
Fábry Mihály portréja a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum Huszár Gyűjteményében (ltsz. NFM HUT 83.87.1)

Fábry Mihály (Pozsony, 1739. – Mór, 1809.) élete legnagyobb elismerését magától a császártól, II. Józseftől (1765-1790., magyar és cseh király 1780-1790) kapta. A császár 1786-ban látogatta meg gróf Erdődy János lovasezredét, a későbbi 9-es huszárokat. Parancsnokuk ekkor már két éve Fábry Mihály volt. A látogatásra a galíciai kisvárosban, Sniatynban (ma: Ukrajna) került sor, mely Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben került a Habsburg Monarchia uralma alá. II. József 1786. július 28-án szemlélte meg az ezredet és az őt kísérő ezredparancsnok elől nem titkolta elégedettségét. Az ezredtörténet szerint a császár a következő szavakkal fejezte ki dicséretét:

 „Az én ezredem szép, de az Öné még szebb, nem tudom elképzelni, honnan kapja ezeket a szép embereket. Valójában Ön a legszebb huszárezred parancsnoka.”

Fábry Mihály katonai szolgálatát az Eszterházy huszároknál kezdte zászlótartóként (kornétás). Az Eszterházy huszárezredet Eszterházy Pál Antal alapította 1742-ben az osztrák örökösödési háború (1740-1748) idején, 1775-ben azonban az ezredet feloszlatták. Az ifjú kornétás részt vett a hétéves háború (1756-1763) poroszok elleni csatáiban, melynek során végül főhadnaggyá nevezték ki. 1769-ben elsőkapitányként (lovasszázados) a császári-királyi 1. huszárezredhez került, melynek tulajdonosa a mindenkori császár volt. Az alakulatot a hétéves háború idején I. Ferenc császár (1745-1765) saját költségén állította fel. 1772-ben Fábryt őrnaggyá (Major, főstrázsamester) nevezték ki, így gondoskodnia kellett az ezredparancsnokság utasításainak a végrehajtásáról, illetve ő vezette az ezredgyakorlatokat. 1775-ben alezredessé lépett elő. Illetékessége alá tartozott ekkor az ezred belső szolgálatának, felszerelések felügyelete, az ezredparancsnok távollétében pedig az egész csapatnak parancsolt. Amikor a császári ezred parancsnokát, báró Vécsey Siegbertet vezérőrnaggyá nevezték ki, helyét ideiglenesen  Fábry Mihály vette át 1783-ban. A következő évben elhagyta ezredét és az Erdődy huszárokhoz került mint ezredes ezredparancsnoki beosztásba. II. József 1786-ban elhangzott dicsérő szavai jelzi, hogy megállta helyét új állomáshelyén is. A következő években a törökök elleni harcokban bátor tetteivel hívta fel magára a figyelmet. 

A török háborúk sztárja

II. József 1787 szeptemberében mozgósította hadseregét, melynek során az Erdődy huszárokat a Josias, Szász-Koburg-Saalfeld herceg Galíciába rendelt hadseregének kötelékébe osztotta be. A háborút ugyan Oroszország szövetségében folytatta a Habsburg Monarchia, ez nem jelentette, hogy a szövetségesek különösebben összehangolták volna hadi tevékenységeiket. A több évig tartó háború nem hozott sikert, az 1791 augusztusában aláírt Szisztovói béke a háború előtti helyzetet rögzítette, Bécs kénytelen volt az 1789-ben elfoglalt Nándorfehérvárról (Belgrád, ma: Szerbia) is lemondani. A vereség azonban 1789-ben egyáltalán nem volt várható, lelkes győzelmi jelentések érkeztek a távoli hadszínterekről. A magyar nyelvű újságok hőst faragtak nemcsak a huszárokból, hanem Fábry Mihályból is.

A Bécsben megjelenő magyar nyelvű újság, a Hadi és Más Nevezetes Történetek hosszú oldalakon keresztül sorolta Fábry ezredes hősi tetteit, melyeket a török ellen vitt végbe. Az Erdődy huszárok a Prut folyónál fekvő, alig két évtizede Habsburg fennhatóság alatt álló város, Csernovic (ném. Czernowitz, ma: Csernyivci  Ukrajnában) felől nyomultak be Moldvába, hogy a török ellen induljanak. Botosannál (ma: Románia) Ibrahim Nazir pasa seregébe ütköztek, aki janicsárjaival (gyalogos) és szpáhi (lovas) katonáival az északra fekvő Chotin (ma: Ukrajna) megerősítésére siettek. Fábry Mihály a csapat megtámadása mellett döntött. Végül 1788. március 22-én nemcsak a települést foglalta el, hanem több mázsa gabonát is zsákmányolt. A Hadi és Más Nevezetes Történetek című újság mellett a szintén Bécsben megjelenő Magyar Kurír így számolt be az ezredes bevonulásáról Botosanba:

„… az Óbester tsengő szerszámokkal a Városba bé menvén, a maga katonáit ebéden megvendégelte azon eledelekből, mellyek a Törökök számára főzettek vala.”

A következő hetek során az ezredes Moldova fővárosa, Jászváros (Iasi, ma: Románia) felé üldözte a hátráló pasát. Április 16-án egy mocsaras vidéken kemény ütközetben mért újabb vereséget Ibrahim Nazirra, aki végül Jászvárosból is menekült. A huszárok közeledtének híre nagy zűrzavart okozott a fővárosban, a pasa pedig elmenekült. Fábry ezredes harc nélkül foglalta el Jászvárost. Báró Szörényi András elsőkapitányt pedig a török fogságban élő, de császárhű Ypsilanti herceg kiszabadítására küldte. Fábry Mihályt mindezekért 1788. június 4-én tábornokká (General) léptették elő, ami után az Erdődy huszárok parancsnoki teendőit báró Kosztolányi László vette át.  

A császári seregek folyamatos győzelmei arra sarkallták a bécsi magyar sajtót, hogy a huszárok szerepét kidomborítsa és a magyar vitézi erények megtestesüléseként mutassa be. A Hadi és Más Nevezetes Történetek 1789. október 16-án megjelent számában egy metszetet közölt. A rajzon egy obeliszk látható, melynek hátterében huszárcsapatok küzdenek a törökökkel. Az obeliszk talapzatán felirat olvasható: A Magyar lovasságnak MDCCXXXIX, azaz 1789. Magyarországot egy koronás nő jeleníti meg, aki kezében egy neveket felsoroló listát tart. A névsor azokat sorolja, kik a török elleni harcban a magyar huszárokat vezették és szereztek így dicsőséget a magyar hazának. Második helyen szerepel itt Fábry Mihály tábornok.

Az újság megjelenése után egy hónappal a tábornok tovább öregbítette hírnevét.  1789. november 9-én harc nélkül bevette Gladovát (ma: Bosznia-hercegovinai Föderáció), ahol nemcsak nagy mennyiségű fegyvert, hanem élelmiszert és építőanyagot is zsákmányolt. A győzelemről az újságok újra részletesen beszámoltak. Ne felejtsük azonban, hogy ezen sikerek ellenére az Oszmán Birodalom ellen indított hadjárat nem hozott eredményt. 1790-ben megindultak a béketárgyalások, melynek során már csak kisebb összecsapásokra került sor. A Szisztovói béke végleg lezárta a küzdelmeket, amikor azonban már újabb, Franciaország ellen viselt háborúban találta magát a Habsburg Birodalom és benne a Magyar Királyság. 

A Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztje Fábry Mihály ismeretlen festő által készített portréján

A török elleni hadjárat egésze sikertelen volt ugyan, de a lovasságra büszkék voltak a kortársak. Fábry Mihály pedig személyes helytállásáért 1790-ben megkapta a MáriaTerézia Katonai Rend legmagasabb fokozatát, vagyis osztályát, a Lovagkeresztet.

1793-ban Fábry Mihályt altábornaggyá nevezték ki. Eleinte részt vett a Franciaország elleni ún. koalíciós háborúk hadjárataiban, de sebesülései végül nem engedték meg a szolgálat folytatását. 1794. december 1-jével nyugállományba helyezték. Idejét ezután feleségével, Gallas Jozefával Pozsonyban töltötte. Egy gyermeke született, Katalin 1797-ben.

Napóleon 1809. évi magyarországi hadjárata idején újra szolgálatba lépett. 1809. október 9-én halt meg Mórnál. 

Irodalom

Korda Ignác: Geschichte des k. u. k. Husaren-Regimentes Graf Nádasdy Nr. 9 (1688-1903). Sopron 1903. 122-127.

Pilch Jenő: Fábry Mihály altábornagy hagyatéka (1809). Hadtörténeti Közlemények XXV (1924) 294-297.

Dr. Rédvay István: II. József török háborúja (1788—1790) Harmadik közlemény. Hadtörténeti Közlemények XLIV (1943) 1-34.

Gustav Ritter Amon von Treuenfest: Geschichte des k. und k. Husaren-Regimentes Kaiser Nr. 1. Bécs, 1898. 57-71.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2561 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?