Huszárok - 1. világháború

Egy földről felkapott gyalogsági ásóval

A limanovai csata

Takács Zoltán Bálint
2015.12.10
Huszárok összecsapása. Garay Ákos rajza nyomán Julier Ferenc Limanova című könyvéből

1914. december 11-én Bauer Ottó a császári és királyi 9. számú Nádasdy huszárezred 4. századának hadnagya szakaszának élén ezredtársaival együtt kapaszkodott fel a Limanova melletti Jabloniec magaslat oldalán. A hajnali óráktól már heves küzdelem folyt az orosz erőkkel szemben. A csata elején két súlyos lövés érte az ezred parancsnokát, Muhr Ottmárt, aki miközben kimenekítették a harctérről, meghalt. A harcoló felek nemcsak lőtték egymást, hanem vad kézitusára is sorkerült. Gróf Thun-Hohenstein Lénárd kapitány (százados) szablyával a kezében halt meg nem messze ezredesétől. Bauer Ottó egy gyalogsági ásót kapott fel, majd halálos lövés érte.

A kezdetek nem bíztatók

A világháború elején a németek azt gondolták, néhány hét alatt Párizs utcáit koptatják csizmáikkal. Szeptember második hetében a francia erők a Marne folyó mentén azonban megállították, majd visszaszorították II. Vilmos német császár csapatait. A következő hónapok során pedig előbb megpróbálták a szembenálló felek egymás frontvonalát átkarolni, majd miután ez nem sikerült, Franciaország északi határától le egészen Svájcig állóháború alakult ki. Mindennek komoly következményei voltak az Osztrák-Magyar Monarchia számára. A központi hatalmakat alkotó két ország ugyanis nagyjából megegyezett abban, hogy míg a németek legyőzik Franciaországot, addig az osztrák-magyar erők feltartóztatják Oroszország támadását. A nyugati háború elhúzódása azonban ezt a tervet keresztülhúzta, csak korlátozott német erők álltak a rendelkezésére. A helyzetet bonyolította, hogy július végén olyan erőket is Szerbiába vezényeltek, melyeknek egy Oroszországi háború esetén a keleti fronton lett volna a helyük. A következő hónapok során ezt a problémát megoldották, de több katonai szakértő is úgy véli, ez a helyzet nagyban hozzájárult a kialakult nehéz helyzethez és csak növelte a hősi halottak, eltűntek és sebesültek számát.

Régi idők – modern háború

Az 1914. július 25-én kiadott, de csak másnap kihirdetett Szerbia elleni részleges mozgósítás értelmében a Nádasdy huszárok is elfoglalták helyüket a déli határon és várták, hogy átkeljenek a Száván. Július utolsó napján azonban az általános mozgósítás értelmében az ezred egy része az oroszok elleni küzdelemhez a keleti frontra indult. Az indulásra azonban több mint két hetet várniuk kellett, ugyanis a vonathálózat nem engedte meg, hogy egyből bevagonírozzanak, meg kellett várni az összes déli frontra rendelt csapat beérkezését.

A Monarchia hadvezetősége fontos szerepet szánt a lovasságnak, mint például felderítés, szárnyak biztosítása, hadmozdulatok leplezése. A tisztikar mindenesetre már a frontra érkezés előtt arról álmodozott, hogy szablyáját hüvelyéből kirántva ront rá az ellenségre. Alig várta a pillanatot, amikor összemérheti tudását az orosz lovasokkal. A hadvezetés sem gondolhatta nagyon másképp, ugyanis a huszárok egyenruhája, felszerelése nagyjából a 19. század végi állapotot idézte. A legfeltűnőbb a színes egyenruha volt, ugyanis minden ezred hagyományos színeiben vonult a frontra. Buzérvörös nadrág, világos- és sötétkék felsőruházat az aranyszálas zsinórzattal nem felelt meg a modern harcászatnak, annál inkább kiváló célpontot adtak az orosz mesterlövészeknek. Gyalogos rohamra sem gondoltak, melynek leglátványosabb jele éppen a szuronyok hiánya. A limanovai csatánál is megfigyelhetjük, hogy szablyával, néha gyalogsági ásóval vagy husánggal rontottak rá az állásokba betört orosz katonákra. A csata után több olyan rövidcsövű puskát (karabélyt) találtak, melynek tusa szét volt törve. A huszárnak nem volt szuronya, ezért végső esetben a puska másik végét használta. A visszaemlékezésekben megfogalmazott lelkesedés mögött kemény mindennapos küzdelmek álltak.

Képeslaprészlet. Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár Dokumentum Gyűjtemény ltsz. VII.83.45.91.

A Nádasdy huszárezredet a császári és királyi, azaz a kiegyezés (1867) utáni közös hadsereghez tartozó 10. lovashadosztály kötelekébe sorolták. A hadosztályban két dandár volt, a 4. és a 8 lovas dandár. Előbbibe tartozott a 10. és a 13. (Jász-kun) huszárezred, utóbbiba pedig a 9., azaz a Nádasdy huszárezred, valamint a 12. ulánus ezred. A hadosztály nagyjából együtt mozgott, közös hadosztályparancsnokság alá tartozott. Az osztrák-magyar haderő részeként osztoztak annak mozgásában.

A keleti fronton hamar kiderült, hogy a hadvezetés elszámolta magát. Augusztus végén és októberben is olyan döntést kellett meghoznia, mely egyértelművé tette, a háború egyáltalán nem úgy alakul, mint várták. A haderő visszavonása, illetve a fontos kelet-galíciai város, Lemberg (ma: Lvov Ukrajnában) kiürítése következtében már szeptember közepén megjelent az orosz hadsereg a Kárpátokban, és az a veszélyes helyzet alakult ki, hogy bármikor rátörhet az Alföldre. A kisebb harcértékű népfölkelő zászlóaljak sikerrel védekeztek, szerencsére a térségbe nem a főerő érkezett. A veszélyes helyzet elhárítására újra támadásba lendült a Monarchia hadserege. Heteken át tartó harcok következtek. Szeptember végétől német erősítések is érkeztek, ezért sikerült visszaszorítani a cári seregeket. Azonban mindez csak időlegesnek bizonyult, október végére az orosz fölény egyre nyomasztóbbá vált. 

Limanova, 1914. december 11.

Térképrészlet Molnár Dezső: Limanova magyar győzelem című 1932-ben megjelent könyvéből

Az oroszok a Visztulától északra és délre is támadtak, az orosz gőzhenger megállíthatatlannak tűnt. Egy részük Németország, másik részük Krakkó felé tartott, míg egy harmadik nagyobb egység a Kárpátok irányába fordult. November közepén a német és az osztrák-magyar hadsereg egymással együttműködve támadást indított Németország és Krakkó felől, a Kárpátokban pedig védekezésre rendezkedett be. A két nagy egységet egy nagyjából száz kilométeres rés választotta el egymástól, melyen keresztül az orosz haderő benyomulhatott volna. Itt kapott szerepet többek között a 10. lovashadosztály.

Néhány nap alatt alakult ki az a helyzet, hogy a kis galíciai város melletti magaslatok fontos szerephez jutottak. Az a veszély fenyegetett ugyanis, hogy ha az orosz hadsereg áttöri az itteni arcvonalat, könnyedén eljut Krakkóig. A Limanova mellett, délkeleti irányban található Jabloniec magaslatot a császári és királyi 10. huszárezred és a magyar királyi 3. honvéd huszárezred védte. A 9. Nádasdy és 13. Jász-kun huszárok azt a feladatot kapták, hogy 1914. december 11-ének hajnalán váltsák le bajtársaikat. A feladat végrehajtására éjjel fél négykor indultak és öt óra előtt megérkeztek Limanova délkeleti széléhez. Alig szálltak le a lóról, az oroszok egyből lőni kezdték őket. Hasonló helyzet már korábban más csapatokkal is előfordult. Később kiderült, hogy egy közeli parasztházból figyelték az utat, és amikor ott megjelent egy Monarchiabéli alakulat, az ajtóból fényjelzést adtak le, mire az orosz tüzérség pontos lövéseket adott le.

Miközben a huszárok a magaslat lábához érkeztek, a domb északi lejtőin lévő állásokba betörtek az oroszok és onnan kiszorították a védőket. Egy részüket ugyan visszaverték a 10. huszárezred katonái, de egy egység feljutott a dombtetőre és bevette magát egy kisebb nyírfaerdőbe. Miután Muhr Ottmár, a Nádasdy huszárezred parancsnoka értesült a támadásról, úgy döntött, ellentámadást indít. Ő maga a 4. század élére állt. Felkapaszkodtak a sáros domboldalon, de amikor a nyírfaerdő szélére értek ellenséges tűz érte őket. Az ezredparancsnokot hamarosan eltalálta egy golyó. Muhr Ottmárt ekkor nemcsak a 9-es huszárok, hanem a 13-as huszárok is ki akarták menteni. Az ezredes határozottan kérte, hogy ne engedjék sebesülten fogságba esni. Hamarosan egy másik lövés is érte a tüdején. Hiába siettek vele, hogy hamar ellássák sebesülését, útközben meghalt. Szintén a magaslaton halt hősi halált Gróf Thun-Hohenstein Lénárd kapitány és Bauer Ottó hadnagy. Végül a két huszárezred századai reggel negyed hétre visszafoglalták az állásokat. 

A limanovai csatatér 1937-ben. 1-es számmal jelölve Muhr Ottmár halálának helyszíne. Felvétel Julier Ferenc Limanova című könyvéből

Muhr Ottmár helyét Cserhalmi Jenő, a 13. huszárezred őrnagya vette át. Néhány perc nyugalom után, 7 órakor újabb támadást indítottak az oroszok a magaslat tetején lévő állások ellen, de ezt is hamarosan visszaverték. Egy óra múlva az északi lejtőn került sor rohamra, melyet végül elhárítottak. Egész délelőtt több helyen zajlottak az összetűzések, de egyre kevésbé volt erőteljes az oroszok támadása. A déli roham után azonban újabbra már nem került sor. Hamarosan kiderült az oroszok visszavonultak.

Többször rekonstruálták azóta már ennek az egy napnak és egyetlen helynek a történéseit. Ma már mégis felfoghatatlan mindaz, ami akkor történt. Az orosz gőzhenger ekkor megállt, a cári erők nemcsak e kis dombtól vonultak vissza, hanem megkezdték az egész arcvonalon a hátrálást.

Idézzünk egy 13-as huszárfőhadnagy, Darvassy Lajos naplójából, melyet a csata részleteit feldolgozó Julier Ferenc 1937-ben megjelent könyvéből vettünk.

„Borzasztó volt végig nézni, amint a srapnelek özöne árasztotta el szegény huszárjainkat, hogy pár perc múlva a füsttől, melyet a srapnelek robbanása okozott, a harcteret nem lehetett látni. Majd egyenként szállingózott vissza úgy dél felé 1-2 huszár, 10-20 foglyot hajtva maga előtt, s hozták elsőnek a szomorú hírt, hogy Muhr 9-es huszárezredes elesett. Nemsokára jött a többi, Takáts Gábor 10-es huszárkapitány, Péterffy stb., az egész géppuskaosztag az utolsó leheletig küzdve elpusztult. Végig folyton jöttek a szomorú hírek s estig kibontakozott a dicső, de szomorú valóság, hogy századonként 50 emberből alig jött vissza 8-10-12 ember.” (tzb)

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2294 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?