Huszáros - Egyperces

Császári és királyiból, csak királyi

Huszárezredek az első világháború után

Takács Zoltán Bálint
2016.10.13
Altorjai Göbel János: Huszárok az I. világháborúban (ltsz: NFM - HuT 91.89.1)

Az első világháború után Európában nehezen áttekinthető politikai helyzet alakult ki. A magyarországi helyzetet bonyolította, hogy 1918 végén a román hadsereg már a Tiszántúlon nyomult előre. A hadseregszervezés elengedhetetlen feladat volt, melyet a Kun Béla nevével fémjelzett Tanácsköztársaság mellett a Szegeden megalakult, gróf Károlyi Gyula vezette ellenforradalmi kormány vállalt magára. A helyzet azonban nem volt könnyű, mivel Károlyi Gyula 1919. július 12-én lemondott, ami a hadügyminiszter Horthy Miklós ellentengernagy tisztségének a megszűnését is jelentette. Horthy Miklóst azonban P. Ábrahám Dezső új kabinetje kinevezte a hadsereg fővezérének. Eleinte a fővezérség még a hadügyminisztérium alá tartozott, azonban alig egy hónap múlva, augusztus 19-én már függetlenedett a kormánytól, ami után a fővezérség önálló parancsnokságként működött tovább. Ezek után nem is érintette a kormány lemondása, sőt augusztus 15-én Horthyt főparancsnokká nevezte ki Habsburg József, aki egy héttel korábban egy kisebb államcsínnyel kormányzóvá nyilvánította magát. A fővezérség, melynek központja ekkor már Siófokon volt, tényleges hatalmi tényezővé vált.

A hadseregszervezés folyamatához tartozik a huszárezredek újjászervezése is. A világháború folyamán a lovas fegyvernem alapjaiban változott meg, egyre inkább hasonlított a gyalogos alakulatokhoz. A lovak számának drasztikus csökkenésével például egyre több huszár egységből szerveztek gyalogos századokat, lövész osztályokat. A Nádasdy huszárokról szóló ezredtörténet írja: „Huszáraink, ha megindul a harc, gyalogosan karabéllyal a kezükben támadnak az ellenségre”. 1917 márciusában a lovas ezredeket végleg gyalogosították, lovaikat a tüzérségnek adták át. Az új hadvezetés azonban újra huszárezredek alapításában gondolkodott.

Az alakuló Nemzeti Hadsereg első vezérkari főnöke, Soós Károly tábornok 1919. augusztus 20-án Siófokon elrendelte egy huszárezred felállítását. Az alakulatot Dunántúli huszárezrednek nevezték el. Tagjai az Osztrák-Magyar Monarchia egykori császári és királyi, valamint magyar királyi honvéd huszárezred katonái voltak. Parancsnoknak erdődi báró Török Géza alezredest nevezték ki, aki korábban a császári és királyi 5. huszárezrednél szolgált. Az ezred felállításának oka elsősorban a Dél-Dunántúl védelme volt az országba benyomult román hadsereggel szemben.

I. világháborús képeslap (ltsz: NFM - HuD 97.1.25)

Az ezred szervezetét könnyebb volt meghatározni, mint legénységgel feltölteni. Elsősorban tisztek álltak rendelkezésre. A rendelet 300-400 fővel számolt, ami jóval alatta maradt egy huszárezred világháború eleji létszámának. 1914 szeptemberében egy ezred hadilétszáma meghaladta az 1300 főt.

A Dunántúlon ekkor három egykori honvéd, illetve három császári és királyi huszárezred katonáira lehetett számítani. Az állomány feltöltését toborzással és személyes megkereséssel képzelték el. Fontosnak tartották, hogy az egykor egy ezredben szolgálók a felvétel után továbbra is együtt maradjanak, így biztosítva az összetartozást.

A Dunántúli huszárezred első ezredparancsa 1919. augusztus 24-én jelent meg. Ekkor már járőrözést folytattak a Székesfehérvár környékén megjelenő román egységek felderítésére.

Megfelelő felszerelés azonban nem állt rendelkezésre, ezért azokat a Tanácsköztársaság egykori Vörös Hadseregének a készleteiből pótolták. Minden rendkívül változatos volt, egységes megjelenésről egyáltalán nem beszélhetünk. A gallér hajtókaszínét azonban a különféle fegyvernemeknél egyöntetűvé tették, méghozzá a lovasságnál a búzavirágkéket határozták meg.

A következő hónapok során az ezred szervezete és legénységi állománya is folyamatosan bővült. November 14-én bevonultak  Budapestre a Ferenc József lovassági laktanyába. Két nappal később, november 16-án báró Török Géza alezredes ezredparancsnok vezetésével részt vettek Horthy Miklós budapesti bevonulásán. A huszárok nemcsak mint alakulat vonultak fel, hanem huszárok kísérték a főpolgármester és a budapesti rendőr főkapitány hintóját is.

A bevonulás után katonai szolgálat következett, a századok a visszavonuló román hadsereget követték a Tiszántúlon. Végül 1919. december 1-jén megalakult további három huszárezred, mégpedig Komárom központtal a Dunántúli 2., a fővárosban a Budapesti huszárezred, valamint a híres katonavárosban a Nyíregyházai huszárezred.

A következő két évtizedben ez a négy huszárezred alkotta a magyar királyi honvédség lovas fegyvernemét és ápolta egyben az évszázados huszár hagyományokat. (tzb)

Irodalom

Kubinszky Jenő: A „M. kir. Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred” Sopronban 1921-1939. In: Soproni Szemle 49 (1995):3. 215-236.

Ságvári György – Somogyi Győző – Szabó Péter: Honvédhuszárok. Magyar királyi honvédlovasság, 1920 -1945.

Turbucz Dávid: Horthy Miklós, Bp., 2014.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2294 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?