Huszárok - 2. világháború

Huszárok a felvidéki bevonulásban

Takács Zoltán Bálint
2016.11.03
Ünnep Komáromban a Felvidéki bevonulás alkalmából 1938. november 6-án (Képes Pesti Hírlap, 1938. november 8.)

A pesti Vigadó előtt újságírók, művészek izgalommal várták a teherautók és buszok indulását, hogy minél hamarabb a magyar határhoz érkezzenek. A művészek között volt Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász, akit országszerte ismertek, hiszen számos első világháborús emlék köthető a nevéhez. Sopronban 1924 decemberében avatták fel legnagyobb méretű emlékművét, melyet a limanovai csatában tíz évvel korábban hősi halált halt huszárok emlékére készített. Három évvel korábban, 1921-ben ő készítette el a budapesti Szabadság-téren felavatott, a trianoni békeszerződésben elszakított országrészeket szimbolizáló szobor csoportban az Északnak emléket állító emlékművet. 

Az egyik autóbuszban arról beszélgettek, hogy Kassán újra felállítják majd a szobrot, hiszen a város további ötvennél több településsel együtt újra Magyarországhoz fog tartozni. 1938. november 2-án ugyanis Bécsben, a Belvedere palotában a német és olasz külügyminiszter úgy határozott, hogy a trianoni békeszerződésben Csehszlovákiának ítélt területből Magyarország visszakap mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi területet több mint egymillió lakossal.

Átadás-átvétel, himnusz 

A magyar királyi honvédség megkezdi az átvonulást Komáromba (Képes Pesti Hírlap, 1938. november 8.)

A magyar vezérkar úgy döntött, hogy a katonai bevonulás egyes állomásairól nemcsak hivatalos közleményekben nyújt tájékoztatást, hanem felhasználja a rendelkezésre álló modern média minden eszközét, a filmhíradótól a művészi beszámolókon át az újságírói tudósításokig. A pesti Vigadó elől indult konvoj tagjainak köszönhetjük a korabeli beszámolók egy részét. Jóval kisebb egységet jelentenek a személyes visszaemlékezések, naplók. A következőkben mi is elsősorban a korabeli újságok híradásait használjuk.

A bécsi döntést követően katonai bizottságok megtárgyalták az átadás-átvétel részleteit. A megállapodás szerint november 5-től 10-ig kerül sor a csehszlovák katonák kivonulására, őket követve pedig a magyarok bevonulására. A hivatalos rész mindenhol egyformán zajlott. A magyar királyi honvédség képviselője, a korabeli szóhasználat szerint parlamentere előrement, hogy találkozzon cseh kollégájával. A két tiszt formálisan átadta, illetve átvette az adott területet. Amikor az utolsó cseh katona elhagyta a települést, a lakosság hozzálátott a fogadó ünnepség előkészületeihez. Sokféleképpen várták a magyar katonákat, de a település határában szinte mindenütt kapukat ácsoltak, melyeket virágokkal, nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal díszítettek fel. Mihelyt a magyar katonák oszlopa feltűnt, hatalmas üdvrivalgás tört ki mindenkiből, és előbb-utóbb felhangzottak a Himnusz lélekemelő hangjai és sorai.

Már a határ előtt fellobogózott házak, kokárdát viselő emberek fogadták a katonai konvojokat, gyakran a férfiak kalapjukra piros-fehér-zöld pántlikát kötöttek. A bevonuláskor pedig ahány település, annyiféle köszöntés fogadta a belépő honvédeket. Volt ahol csárdást jártak a menyecskék, a hölgyek befutottak a katonák közé és egyből táncra perdültek. Másutt a fúvószenekar zendített rá. A sajtó munkatársai mindenütt hangos ünneplésről számoltak be. A kérdés szakértői egyetértenek abban, hogy szívből jövő örömről beszélhetünk, még azok esetében is, akik a trianoni döntés utáni időben születtek. 

A kormányzó hadparancsa és üzenete

Horthy Miklós kormányzó átlovagol a komáromi hídon 1938. november 6-án (Képes Pesti Hírlap, 1938. november 8.)

Mielőtt a katonai egységek átlépték a trianoni határt, hasonló forgatókönyv szerint zajlottak tehát az események. A parlamenterek intézték a terület hivatalos átvételét, a határ innenső, magyarországi határán pedig a katonák imához készülődtek. Az ima után az alakulat parancsnoka felolvasta a kormányzó, Horthy Miklós hadparancsát, melynek szövege a Honvédségi Közlönyben jelent meg a bécsi döntés után két nappal, 1938. november 4-én. Más a Közlönyben ezen a napon nem jelent meg, annak ellenére, hogy legközelebbi, két nap múlva kikerült számában szintén november 4-re dátumozott rendeletek olvashatók. Az egyik ráadásul kapcsolódik a bevonuláshoz, ugyanis a kormányzó arról tájékoztatja a honvédelmi minisztert, vitéz Rátz Jenőt, hogy a Felvidék visszacsatolásának emlékére érmet alapít.

Horthy Miklós hadparancsa az eseményhez mérten ünnepi hangvételű. Ismétli az elmúlt két évtized politikájának sarokkövét, miszerint a trianoni határokat nem tekintették soha véglegesnek. Az ideiglenes határon túl élőkre „két évtizedes súlyos megpróbáltatás” várt. A nehézségekről a magyar sajtó rendszeresen beszámolt, konkrét eseteket sorolt. Csehszlovákia gazdasági fejlődése sem feledhette, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárokat másodrangúnak ítélték. Az 1930. évi hivatalos cseh népszámlálás adatai is jól mutatják, mennyire sérült a magyar identitás. Nyitrán 1910-ben még a lakosság közel 60 százaléka magyarnak vallotta magát, húsz év múlva ez a szám 4,5 százalékra csökkent. Az 1938-ban visszakerült Losoncon 82 százalékról 26 százalékra (kerekített adatok). Az 1919-ben végrehajtott földreformból lényegében a magyarságot kihagyták, 1927-ben a földhöz jutott telepes családok csupán 0,4 százaléka magyar, abszolút számra fordítva, mindösszesen 4 családról van szó.

Az előbbiek fényében érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a hadparancs utal a magyarokkal együtt élő nemzetiségekre és megbékélésre szólít fel. „… honvédségünk dicső múltjához méltóan szeretettel zárjátok szívetekbe a visszanyert ősi magyar föld minden egyes lakóját, magyarokat, szlovák, ruszin és német testvéreinket egyaránt.”

A hadparancs felolvasása után a parancsnok beszéde következett, majd a menet a Rákóczi induló dallamaira elindult a határ felé. Később a harangszó mellett több helyen  is az induló hangjaival köszöntötték a településre (például Érsekújvárra, Párkányra, Beregszászra) érkező honvédeket.

Horthy Miklós a bevonuló katonáknak szóló hadparancs mellett a visszatért terület lakosságának is üzenetet küldött, melyet nemzetiszínű keretben, három nyelven, a magyaron kívül németül és szlovákul minden visszakerült településen kiragasztottak. A megszólítás kizárólagos: „Magyarok! Újra szabadok vagytok. A gyötrelmek és a megpróbáltatások ideje lejárt.” Megismétli a hadparancs gondolatát, miszerint a magyar honvédség úgy lép „elsőnek a rabságból felszabadult ősi magyar földre, hogy megvédelmezze és soha többé el ne hagyja”. Üzenetében a kormányzó szintén felszólított a békés együttélésre a nemzetiségekkel. „Szeretettel öleljük magunkhoz e területen élő valamennyi nép fiát, hogy velünk örvendezzenek és részesei legyenek a felszabadulás ünnepének.”

Menetrend

A magyar delegáció fogadása Berlinben 1936 augusztusában (Képes Pesti Hírlap, 1938. augusztus)

Az első bécsi döntés egy nagy diplomáciai játék része volt, melynek szabályait írta, átírta és a főszerepet játszotta a német kancellár, Adolf Hitler. A kancellár, folytatva az 1920-as évek második felében átalakult német külpolitikai vonalat, egyre határozottabban törekedett a világháborút lezáró versailles-i békerendszer széttörésére. Egyik partnerét ebben Magyarországban találta meg.

1938. március 12-én Németországhoz csatolta Ausztriát. Magyarország így a Harmadik Birodalom közvetlen szomszédja lett. Hitler ezután Csehszlovákia felé fordult, ahol az országot nyugatról és északról körbeölelő Szudéta-vidék német lakossága jó hivatkozási alapnak tűnt a kancellár számára. Nem akart ajtóstul rohanni a házba, ezért augusztus 21-re hatnapos találkozóra hívta a magyar politikai vezetést. A parádés fogadtatás mellett a személyes megbeszélésen arra kérte Horthy Miklóst, Imrédy Béla miniszterelnököt és Kánya Kálmán külügyminisztert, hogy Budapest üzenjen hadat Prágának, Berlin pedig katonai segítséget nyújt. A magyar tárgyalók több-kevesebb határozottsággal, de elutasították az ajánlatot, pedig Hitler odaígérte Szlovákiát. A magyar külpolitika viszont ekkor az angol irányt preferálta. Nagy-Britannia, és Franciaország is azonban szenvtelenül nézte a közép-európai hatalmi játszmákat, remélve azt, ha kielégítik Hitler étvágyát, akkor megőrzik a békét. Alig telt egy hónap, Münchenben szeptember végén az angol, francia és olasz vezetők átengedték a Szudéta-vidéket Németországnak.

Csehszlovákia nem tehetett semmit, sőt felszólították, üljön tárgyalóasztalhoz a lengyel és a magyar kormány képviselőivel és egyezzen meg velük területi igényeikről. Utóbbiak közös magyar-lengyel határról álmodoztak, de erről ekkor még nem lehetett szó. A lengyelek október 1-jén megszállták az általuk már az első világháború után igényelt területeket, a magyarok pedig tárgyalóasztalhoz ültek. Kánya Kálmán külügyminiszter és delegátusa október 9-én Komáromban találkozott Jozef Tisoval, a cseh-szlovák küldöttség vezetőjével. 

Csak lépésben, csak békében 

Az ipolysági országzászló avatása, melyet Göböljárás ajándékozott (Képes Pesti Hírlap, 1938. október 25.)

1938 tavaszán érezhetően nőtt a feszültség Közép-Európában. Márciusban a csehszlovák kormány mozgósította hadseregét, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler akár fegyveres erővel is megszerzi a Szudéta-vidéket. Ezután indultak meg azok a tárgyalások, melyek fél éven belül elvezettek a müncheni döntéshez.

Magyarországon is folyamatosan figyelemmel kísérték a csapatmozgásokat, illetve a külpolitikai játszmák alakulására szintén tekintettel voltak. Szeptember 15-én elvileg véget ért a honvédség szokásos gyakorlata, melyre a tartalékos állományt is behívták. Az általános gyakorlat szerint őket a hadgyakorlat után hazaküldték volna. 1938-ban a hadvezetés másként döntött, elrendelte ugyanis, hogy az északi határhoz közeli alakulatok maradjanak helyben és folytassák a tartalékosok kiképzését. Ezt nyomásgyakorlásként is lehet értelmezni, sőt értelmezték is, azonban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a csehszlovák hadsereg a szokásosnál nagyobb erővel tudott jelen lenni a térségben. A Szudéta-vidék átadása után ugyanis az ország nyugati és északi részén katonáinak feladata csökkent, egy részüket át tudták irányítani a magyar határvidékre. Utóbbi azonban mégsem történt meg, ráadásul a magyar határnál állomásozó cseh alakulatok nagyrészt magyar katonákból álltak, akik a szeptember utolsó hetében elrendelt mozgósítás miatt kénytelenek voltak bevonulni egységeikhez.

A magyar hadvezetés október elején néhány alakulatot közelebb vont a határhoz. Többek közt a 2. lovasdandárt Salgótarján környékére, az 1. lovasdandárt pedig a Sárospataktól keletre eső térségbe. Szóba került egy meglepetésszerű támadás is, elsősorban a Csallóköz visszafoglalására, de a komáromi tárgyalások megkezdése hatálytalanította az elképzelést.

A cseh fél megoldáskereső korrekt magatartását mutatta, hogy a tárgyalások elején hozzájárult ahhoz, hogy a magyar honvédség bevonuljon Ipolyságra, illetve a trianoni békeszerződésben kettészakított Sátoraljaújhely szlovák oldali vasútállomására.

A kettészakított városban a Ronyva-patakon átvezető kis híd jelentette az összeköttetést, melynek mindkét oldalán kis vámház emelkedett. Nemcsak magyar oldalon lobogózták fel a várost, hanem a csehszlovák igazgatás alatt álló közeli községek házaira is néhol felkerült a nemzetiszínű zászló. Október 10-én délben már hatalmas tömeg gyülekezett a híd két oldalán, népünnepély vette kezdetét. A hivatalos átadásra másnap került sor, hasonlóképp hatalmas tömeg kíséretében. Délelőtt 10 órakora magyar és cseh parlamenterek elintézték az átadás-átvétel formaságát. Miután műszaki egységek átvizsgálták a területet, délben magyar alakulatok haladtak át az előző nap már piros-fehér-zöldre festett sorompók között és vették át az állomás ellenőrzését. Egy kis állomásról, nagyjából ötven épületről volt csupán szó, de a jelkép ereje jóval túlnőtte az átadott terület nagyságát. Békés úton sikerült a Trianonban meghúzott határt eltörölni, ha csak egy kis szakaszról is van szó. 

Katonadolog

Horthy Miklós kormányzó megérkezik a komáromi Klapka térre 1938. november 6-án (Képes Pesti Hírlap, 1938. november 8.)

Mindkét oldal képviselői, de más országok diplomáciai testületei is reménykedtek a sikerben, a komáromi tárgyalások azonban október 13-án mégis félbeszakadtak. A csehszlovák delegáció ajánlatát a magyar fél csupán kisebb határ kiigazításnak vette, ugyanis Komáromon kívül más város átadásáról a cseh fél hallani sem akart. Több mint egy hét múlva újabb ajánlat érkezett, mely 11300 km2 terület és több mint 700 ezer fős lakosság átadásáról szólt, de Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár, Munkács továbbra is Csehszlovákiához tartozott volna. Tárgyalási alapként ezt a magyar kormány elfogadta ugyan, de végül mindkét fél döntőbírói határozatot kért a müncheni határozatoknak megfelelően, ami után november 2-án megszületett az első bécsi döntés.

November 5-től 10-ig a magyar honvédség hatalmas ünnepségek közepette vette át az átadott területet. A négy kijelölt zónába pontos menetrend szerint vonultak be az egyes alakulatok, melyek között ott találjuk a huszárokat is.

A kapott parancs szerint Kassára a miskolci 7. vegyesdandár vonult be. A határt Sátoraljaújhely után Karosnál, a Berecki-csatorna hídján lépték át november 6-án, vasárnap. A kis hídhoz érkezett a túloldalról Bodrogszerdahely küldöttsége, melynek élén Szabó Jenő görög katolikus esperes köszöntette a dandár parancsnokát, a katonákat és az ünneplő tömeget. Az üdvözlések után a sorompót félrelökték. A dandár előtt egy huszárszakasz lovagolt, melynek parancsnoka Bónis Bertalan huszárhadnagy először tisztelgett fehérkesztyűs kezével, majd lovával először lassú léptekben, de hamarosan vágtatva jelképesen újra birtokba vette a bodrogi tájat.

A 2. lovasdandár kötelékébe tartozó Nádasdy Ferenc 3. huszárezredet szeptember végén Hatvantól északra irányították, ahol egységei többek közt Palotáson, Szirákon, Egyházasdengelegen nyertek elhelyezést. A bécsi döntés után, november 4-én hatvan kilométerre északra a határ felé vonultak. November 9-én az ezredzászló kíséretében lépték át a határt Somoskőnél és indultak Fülek felé, majd tovább Rimaszombatra. Az ezred határbiztosító feladatokat látott el. A katonákat mindenhol diadalkapu és ünneplés várta, emiatt a program is csúszott. Fülek felé közeledve jól látszott a vár oldalára kifüggesztett hatalmas térkép, mely a régi Magyarországot ábrázolta. Hogy az üzenetet mindenki értse, hatalmas betűkkel írták ki: „Mindent vissza”.

Fülek határában a katonákat, köztük a huszárokat nemcsak küldöttség és hatalmas tömeg várta, hanem egy lovasbandérium, melynek tagjai közt a régi császári és királyi 6. Württemberg huszárezred világoskék egyenruhájába öltözött tagjai is köszöntötték az érkezőket. Az öreg huszárok az ifjakat.

Másnap, november 10-én vonultak be Rimaszombatra a katonák. Itt a 2. lovasdandár parancsnoka vitéz Dálnoki Miklós Béla ezredes (a későbbi miniszterelnök) állt a figyelem középpontjába. Az öröm egyik megnyilatkozása volt, hogy az egyik beszéd közben az ezredes váratlanul egy hatalmas puszit nyomott a katonákat és őt köszöntő fiatal lány arcára. A siker hatalmas volt, ezután a nőegylet kissé molett vezetője következett. Itt már a tömeg követelte a puszit, a csókot, melyet Miklós ezredes katonásan meg is adott.

Így teltek el ezek a napok, a katonák, a civilek örömével. Majd jöttek a munkás, nehéz idők. A békés visszacsatolás után hamarosan fegyvert fogtak a katonák, hogy elinduljanak új területek visszaszerzésére. Itt már fegyveres harcokra is sor került, de ez már egy másik, nem örömteli történet…

(tzb)

 

Irodalom

Kiss Gábor Ferenc: „Lovon, gyalog, autón, biciklin, vasúton…” A magyar királyi honvédség gyorscsapatai 1938-1941., Szeged, 2014.

Kubinszky Jenő: A „M. Kir. Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred” Sopronban 1921-1939. In: Soproni Szemle 49 (1995):3. 215-236.

Nagy Vilmos: A Felvidék katonai felszabadítása, In: Hadtörténelmi Közlemények 40 (1939) 151-186.

Popély, Árpád: Trianon etnikai következményei a Felvidéken, különös tekintettel a magyar nyelvterület szláv kolonizálására, In: Studia Caroliensia. A Károli Gáspár Református Egyetem negyedévi folyóirata 2003:4. 43-60.

Sallai Gergely: Az első bécsi döntés, Bp., 2002.

Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938-1945. Az első bécsi döntés és következményei, Bp., 2014.

’Sóldos László: Huszárélet – Gyöngyélet? Visszaemlékezések, Bp., 20062

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2294 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?