Huszárok - 1. világháború

Nehéz az út hazafelé

Egy honvéd huszárezred útja ezer kilométeren át

Takács Zoltán Bálint
2016.11.24
Nehéz az út hazafelé. Az 1-es honvéd huszárok története

A magyar királyi 1. honvéd huszárezred katonái már 1917 végén reménykedtek abban, hogy véget ér a háború és hazatérhetnek családjukhoz. A novemberi orosz forradalom a cár bukását jelentette. A hónap végén fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményeztek az új hatalom képviselői. A keleti front egyes, akár több kilométeres szakaszán abbamaradt az orosz tüzérség tevékenysége és a kitűzött fehér zászlók jelezték a békeszándékot. Az 1. honvéd huszárezred arcvonalán erre azonban még nem került sor, nap mint nap a délelőtti órákban rutinszerűen a szembenálló alakulat ágyúzni kezdett. Kisebb összecsapásokra is sor került, azonban ezt a huszárok inkább azzal magyarázták, hogy az orosz tisztek így akarták katonáik csökkenő harci szellemét ébren tartani. Mindenesete a szélviharok nagyobb károkat okoztak, mint az ellenséges harci tevékenység.

1917. december 4-én az esti órákban az ezredparancsnokság tájékoztatást adott az előző nap létrejött fegyverszünetről, melynek folyományaként elrendelte a harc beszüntetését. Az ezredtörténet szerint a huszárok ebben a központi hatalmak végső győzelmét látták, illetve a hazatérés reményét a rég nem látott családhoz. A remény mégsem vált valóra, minden másképp történt. Néhány hónap múlva már szó sem volt győzelemről.
Németország 1918 tavaszán és nyarán utolsó, egyben sikertelen kísérletet tett arra, hogy a béketárgyalások előtt kedvező katonai helyzetet teremtsen nyugaton. A keleti hadszíntéren a helyzetet a központi hatalmak és a szovjetkormány között márciusban megkötött breszt-litovszki béke határozta meg. Oroszország kilépett a háborúból, melynek azonban súlyos ára volt. A szerződés hatalmas összegű hadikárpótlásra kötelezte Oroszországot, egyben le kellett mondania Orosz-Lengyelországról, a Baltikumról, Belorusszia egy részéről, Ukrajnáról, kaukázusi területekről. Az egyik pont kimondta Finnország mellett Ukrajna függetlenségét, ami azonban nem azt jelentette, hogy a központi hatalmak hadseregei nem jelennek meg ott. Ukrajnába német és osztrák-magyar egységeket irányítottak át.

Menet Ukrajnába

Aratás Ukrajnában. Az előtérben Roskoványi Dezső ezredes

A román hadszíntéren tartózkodó 1. honvéd huszárezred március végén parancsot kapott, hogy vonuljon Ukrajnába. A vasúton megtett közel ezer kilométer megtétele után az ezred a Dnyeper mentén fekvő városba, Jekaterinoslawba (ma Dnyiprapetroszk) érkezett meg. Itt és a környéken, nagyjából nyugati irányba egy száz kilométeres szakaszon látta el feladatát, vasútvonalak, hidak biztosítását, települések lefegyverzését.
Az ezred feladatai közé tartozott így a rend fenntartása, de talán fontosabb volt, hogy biztosítaniuk kellett a mezőgazdasági munkák lebonyolítását. A központi hatalmak ugyanis azért tartották fontosnak Ukrajna megszállását, mert az itteni gabonaterméssel szerették volna megoldani egyrészt a hadsereg, másrészt saját polgárainak egyre vészesebbé váló élelmiszerhiányát. A mezőgazdasági munkák, a júliusban elkezdődött aratás biztosítása nem jelentett mást, mint „a központi hatalmak részére minél nagyobb mennyiségű gabonát és nyersanyagot szerezni és az anyaországba visszaszállítani”.

A huszárezred naplója rendszeresen beszámol arról, hogy nemcsak a ruházat gyatra, de az élelmiszeradagok is egyre kisebbek. A központi élelmezés lényegében összeomlott, augusztusban már az alakulatoknak maguknak kellett gondoskodniuk saját ellátásukról.
Az ősz folyamán nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az antant megnyerte a négy éve zajló háborút. Bulgária szeptember végén aláírta a fegyverszünetet. Október elején Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország az Amerika Egyesült Államok elnökéhez, Wilsonhoz fordult, hogy közvetítse a központi hatalmak fegyverszünetre vonatkozó és a béketárgyalások megkezdését javasló kérését. A háború a végéhez közeledett. Októberben az olasz hadszíntéren, a Piave mentén válságos helyzet alakult ki. Nem maradt más, mint november 3-án aláírták Padovában a fegyverszünetet. Az Osztrák-Magyar Monarchia története véget ért.

Menet haza

A magyar királyi 1. honvédhuszárezred páncélgépkocsija Ukrajnában

Az Ukrajnában tartózkodó 1. honvéd huszárezredhez folyamatosan érkeztek a hírek otthonról. Október 6-án az 5. honvéd lovashadosztály parancsnokságától, melyhez az ezred is tartozott, értesítés jött, hogy az amerikai elnökhöz fordultak a fegyverszünet és a béke érdekében a központi hatalmak. A parancs azonban hangsúlyozta, hogy fenn kell tartani a készültséget. A borús, hűvös napokban az élet mégis úgy folyt tovább, harci cselekmény nélkül, mint ahogy az év többi hónapjában. A hadparancsnokság még a legénység ruházatával is foglalkozott, ugyanis véleménye szerint annak állapotára nem fordítottak kellő figyelmet. Az ezred katonái ezt az álláspontot méltatlannak találták, hiszen szerintük a helyzethez képest mindent megtettek, hogy ruházatuk megfelelő legyen. Sőt rámutattak arra, hogy a közelgő hideg ellenére nem kaptak megfelelő pótlást, helyette vászonzubbonyokat és köpenyeket, melyek alkalmatlanok a téli időjárással szembeni védekezésre.
A tomboló spanyolnátha is rontotta a helyzetet, minden egység létszáma folyamatosan csökkent. Több huszár hunyt el a betegségben. A hónap végén már a politikai hírek is egyre nagyobb nyugtalanságot okoztak, kormány lemondásról, katonai alakulatok lázadásairól hallottak nap mint nap. Az ezredtörténet röviden így jellemezte e napokat:

„otthon a politikai helyzet igen zavaros”.

Már október végén parancs érkezett, hogy Ukrajnát kiürítik, az ezred erre készüljön fel. November 1-jén bizalmas intézkedést kapott a parancsnokság, milyen elvek alapján történjék az elvonulás. Az ezrednek legalább harminc napi készlet elszállítását kellett vállalnia. Ez olyan nagy mennyiség, hogy minden helyre szükség volt, még a legénységet szállító kocsikban a fekvőhelyek alá három-öt sor zsák elhelyezését írták elő. Az egyre hidegebbé váló időjárás miatt külön kályhákat szállítottak ki. A húst élőmarha levágása biztosította, a kenyerek sütését úgy szabályozták, hogy öt napra elég tartalék álljon rendelkezésre.
Az ezredtörténet nem hallgatja el, hogy egyre gyakrabban került sor szökésekre. Mindez jelzi azt a feszültséget, mely ekkor már eluralkodott. Otthonról megnyugtató hírként értékelték, hogy megalakult gróf Károlyi Mihály kormánya. Az új nemzeti tanácsnak jó szívvel tették le az esküt, hiszen az új miniszterelnök az 1. honvéd huszárezrednél volt tartalékos hadnagy, Károlyi több hónapot is eltöltött az alakulatánál.

Otthon

Az 1. honvédhuszárezred novemberi helyzetét ábrázoló térképvázlat (ltsz. NFM HuT 88.39.1.65)

November 7-én az ezred megkezdte a bevagonírozás előkészítését, hogy ezer kilométert tegyen meg hazáig. Szégyenletes hírek érkeztek közben, miszerint a műszaki századnál, ahol a szökések is történtek, a katonák fegyvereiket eladogatják. Mindez az egész ezredre vetett rossz fényt. Egyre nehezebben tudták kezelni a válságos helyzetet, minél előbb indulni akartak. Többen kijelentették, hogy nem katonák többé, hanem „katonaruhás polgárok, akiknek nem parancsol senki, de velük szemben kötelessége a tisztikarnak, hogy őket azonnal hazavezesse”.
Időközben érkeztek a legénység elszállítására vagonkocsik, viszont mozdony nem volt. Amikor a mozdony megérkezett, nem volt vezetője. Meg akart ugyanis szökni és csak pénzért volt hajlandó a szállítmánnyal elindulni.

A hazafelé tartó út rendkívül megterhelőnek bizonyult, Kijevben kitört a forradalom a németbarát vezető ellen, közben elfogyott a fa a mozdonyhoz, a vasúti síneket több helyen felrobbantották. Egy hónap után, december 14-én lépte át az ezred a magyar határt. Először Munkács, majd Sátoraljaújhely következett. Többen itt Pest felé menő vonatra szálltak, az ezred szétszéledt. A maradék alig száz fő Miskolcra érkezett. „Roskoványi Dezső ezredes néhány meleg búcsúszót intéz hozzájuk, melynek végeztével elénekeljük a Himnuszt, a csapat gyülekezik és rendben bevonul a laktanyába.”
Az ezrednapló utolsó sorában áll ez a mondat:

„A Magyarok Istene óvja és védje szegény, sokat szenvedett Hazánkat a megpróbáltatások súlyos napjaiban.”

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Kapcsolódik:

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2801 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?