Huszáros - Egyperces

Kitüntetés kitüntetés helyett

Egy huszár története a Katonai Érdemkereszttel

Takács Zoltán Bálint
2017.03.23
Katonai Érdemkereszt (illusztráció a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum műtárgyainak felhasználásával)

A magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezred az első világháború kitörésekor hamar az orosz frontra került. Miközben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének egy része Szerbiában harcolt, a kassai huszárok augusztus 12-én már Kelet-Galíciában voltak. Az ezred vonattal a tartomány fővárosába, Lembergbe (ma Lviv Ukrajnban) érkezett meg, majd innen lóháton vonultak tovább északkelet felé. A huszárok, a többi lovasezredhez hasonlóan, felderítéseket végeztek, azaz átlépve az orosz határt jelentéseket hoztak a cári erők mozgásáról.

Az 5. honvéd huszárezred hamarosan a tűzkeresztségen is átesett. Egy veszélyes, szinte átláthatatlan helyzetben 1914. augusztus 15-én Stojanownál (ma Stoyaniv Ukrajnában) az orosz géppuskákkal és ágyúkkal szemben indítottak lovasrohamot. A váratlan támadás hamar kézitusába ment át, melynek során sokan haltak hősi halált mindkét oldalon, többen azonban megúszták kisebb-nagyobb sebesüléssel. Köztük volt a 6. század főhadnagya Máriássy László is, aki bal felső karján sebesült meg. Hatalmas híre lett az ütközetnek, még az osztrák-magyar 3. hadsereg vezetése is, melynek kötelékébe tartoztak a huszárok, kiemelte az összecsapást. A parancsnok elrendelte, hogy a Lembergből a frontra induló katonákat a stojanowi lovasrohammal lelkesítsék. Közben még az a hír is járta, hogy többen megkapják a Katonai Érdemkereszt kitüntetést. 

Egy kitüntetés csak katonáknak

Minden kitüntetés mögött teljesítmény áll, adják azt békében vagy háborúban. Egy elismerés rangját többek közt az is megmutatja, mennyien is kapják meg azt. A Nagy Háború kitörésének évében a Katonai Érdemkereszt komoly presztízst jelentett. A magyar királyi honvéd hadseregben 1914-ig egy tanulmány adatai szerint 358 ilyen kitüntetést osztottak ki. Ha a honvédség hivatalos közlönyét lapozgatjuk, akkor 1878-ban, a honvédség létrehozását kimondó törvénycikkely után tíz évvel találkozunk először katonai érdemkereszt adományozásával. Ő királyi fensége – a rendelet szavai szerint, tehát Ferenc József magyar király egy ezredesnek, egy őrnagynak és három századosnak adományozta a katonai érdemkeresztet. Utóbbiaknak 

„több év óta tanúsított különösen buzgó és sikeres csapatszolgálatuk elismeréséül”.
Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel és a kardokkal (Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum)

A következő évek során is ezredesek, alezredesek, őrnagyok és századosok kapták meg a Katonai Érdemkeresztet, melyet Ferenc József alapított 1849 októberében. Az alapítás a híres hadvezér Joseph Radetzky javaslatára történt, aki az olasz felkelőkre vereséget mérő két csatában, az 1848-as custozzai, illetve a következő évben a navarai ütközetben kiemelt teljesítményt nyújtó tiszteknek akart méltó kitüntetést adni.

A kitüntetés, nevének megfelelően, kereszt alakú, a kereszt szárai enyhén íveltek, találkozásuknál egy kis körben nagybetűkkel két sorban VER/DIENST (szolgálat) felirat. A kereszt és a kör szélein vörös zománcdíszítés látható. Szalagján jellegzetes, vörös fehér csíkozás, a széleken szélesebb fehér és vörös sávval.

Az alapítás utáni években béke honolt a Habsburg Birodalomban, háborúra nem került sor. 1860-ban mégis változtattak a kitüntetésen, mégpedig harcban szerzett érdemekért kapott kereszt esetében azt ezután babérkoszorú díszítette.

A legnagyobb változás azonban a háború kitörésének őszén következett be, 1914. szeptember 23-án, amikor az addig egyfokozatú kitüntetést megosztják létrehozva annak három osztályát. Az osztályok méretűkben és kissé formájukban térnek el egymástól, de jól felismerhetők. Az íves keresztszárak vörös zománcozott kerettel, illetve középen körben elhelyezett német nyelvű felirattal mind megmaradt. Az első két osztályt csak magas rendfokozattal rendelkező katonák kapták, a legnépszerűbb és a legnagyobb számban adományozott osztály a harmadik lett. Mivel most valóban háborús körülmények közt került sor az adományozásokra, hadidíszítményes, azaz a babérkoszorúval ellátott változattal találkozunk legtöbbször. 

Egy huszár kitüntetése

Máriássy László főhadnagy mégsem kapta meg a kitüntetést a stojanowi lovasrohamban szerzett sebesülése miatt, csupán hadseregének főparancsnokától egy írásbeli dicséretet. Nem telt el azonban hosszú idő felépülése után és újabb lehetőség adódott arra, hogy megmutassa rátermettségét és bátorságát. A Monarchia hadseregének ekkor, 1914 szeptemberében egyáltalán nem volt jó a helyzete, az orosz gőzhenger ugyanis folyamatosan nyomta vissza arcvonalát nyugat felé. Míg a stojanowi összecsapásra Lvovtól északkeletre került sor nagyjából száz kilométerre, Máriássy most Lvovtól nyugati irányban több mint kétszázötven kilométerre kergette meg a cári egységeket. Győzelme, mely gyors helyzetfelismeréséből következett, ugyan nem enyhítette az osztrák-magyar erők súlyos helyzetét, de mindenképp lelkesítő volt a huszárezredre nézve.

Szeptember 27-én, alig hat héttel Stojanow után, Jodlowa falutól délre Máriássy és néhány huszárja egy dombon éppen lovaikat akarta megetetni, amikor kozák lovasok jelentek meg a faluban. A főhadnagy három huszárja azonnal rájuk rontott, mire azok elmenekültek. Arra számítva, hogy visszatérnek, Máriássy László géppuskájával megfelelő helyet keresve tüzelőállást vett fel. A kozákok hamarosan vissza is tértek, a főhadnagy azonnal tüzelni kezdet rájuk. Kiderült azonban, hogy a századnyi lovast egy közel ezrednyi követi még. Máriássy ekkor őket kezdte lőni, és a zárt menetoszlopban közeledő cári alakulat egyből szétesett és elmenekült. Alig pár huszár üldözött el egy ezredet. 

Nagy híre ment a sikernek, így egy hónap múlva a főhadnagynak dandárparancsnoka megígérte, hogy javasolja kitüntetésre. Komoly fegyverténynek tudta be a jodlowai géppuskatüzet, ráadásul egy huszár kezétől, ezért nem is Katonai Érdemkeresztre, hanem még magasabb kitüntetésre, a Vaskorona Rendre terjesztette fel főhadnagyát.

Sok idő telt el, az orosz gőzhengert sikerült megállítani, sőt az arcvonalat visszanyomták a határig. 1915 végén a huszárok is lövészárkokat ástak, nap mint gyakoroltak, harcoltak. Teltek a napok, míg végül másfél évvel később Jodlowa után, 1916. március 14-én Máriássy László főhadnagy a következőt jegyezte fel harctéri naplójába:

Este Ghyczy telefonálta: „Most olvastuk Hegedüssel a közlönyben, hogy megkaptad a katonai érdemkeresztet. Gratulálunk.” Végre majdnem 20 hónapi várakozás után, – ha a vaskorona, érdemkeresztté is zsugorodott, – mégis megjött.

Mintha a főhadnagy csalódott lett volna, hiszen a kitüntetést, annak III. osztályát ekkor már századosnál alacsonyabb rendfokozattal bíró tisztek is kapták. A háború azonban nem engedett utat a búslakodásnak és Máriássy örült annak, hogy élt. És lassan közeledett a húsvét is.

 

Ajánló irodalom

Márton Sándor: Katonai Érdemkereszt, In: Az Érem 1978:2. 38-45.

Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv. A magyar állam rendjelei és kitüntetései, Bp., 2005.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Kapcsolódik:

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2441 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?