Huszárok - 1. világháború

Huszáros húsvétolás

Takács Zoltán Bálint
2017.04.13
Honvéd huszárt ábrázoló képeslap részlete a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

1917 húsvét hétfőjén, április 9-én a nyugati fronton az antant hatalmas offenzívába kezdett. Az előző évben már elhatározták, hogy tavasszal egy nagy erejű hadművelettel kiszorítják a németeket állásaikból és újra mozgásba hozzák a frontot. 1914 őszétől ugyanis állóháború alakult ki Franciaország északi és keleti határain. A tervet az új francia vezérkari főnök, Robert Nivelle dolgozta ki és a megvalósításra komoly energiákat szántak. Repülőgépek segítségével Arras környékéről felszíni felvételeket készítettek, melyek alapján pontosan megtervezték a támadást. A közel huszonöt kilométer hosszú támadási vonalon a súlypontot a várostól északra található, Vimy település környékére helyezték. Már télen elkezdték a gyakorlatozást, a katonák pontosan megismerték az egyes terepszakaszok jellemzőit. Gyakorolták a tüzérség és a gyalogság szoros együttműködését.

Húsvét hétfőjén a legfontosabb feladatot a brit haderő részeként a kanadai dandár kapta. Az előkészületekhez tartozott az is, hogy alagutakat ástak a német vonalakhoz és azok közvetlen közelében robbanótölteteket helyeztek el. A tüzérségi fegyvereken is komoly fejlesztést hajtottak végre, hogy eredményesebb legyen a robbanási arány. Korábban ugyanis nagyon sok lövedék belefúródott a földbe anélkül, hogy felrobbant volna. Az új konstrukcióba érzékenyebb gyújtószerkezetet építettek, ami felrobbantotta a kilőtt a gránátot a becsapódásnál. Az egész akció során 2,7 millió gránátot lőttek ki, és ezek 99 százaléka felrobbant. A célzásnak szintén fontos szerep jutott, ugyanis a lövésekkel nem feltétlenül emberéletben akartak kárt okozni, hanem megtisztítani az utat a gyalogostámadás előtt. A robbanások nagy része ugyanis a drótakadályokat rombolta szét.

A kanadai dandár április 9-én 13 óra után lendült támadásba. Nemcsak jól gyakorlott katonákról volt szó, hanem megfelelő felszereléssel ellátott egységekről. Utóbbiak közül a gépfegyvereket érdemes megemlítenünk, melyek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nagyon rövid idő alatt három és fél kilométert haladtak előre összehangolva tevékenységüket a pontosan célzó tüzérséggel. A húsvéthétfőn végrehajtott támadás eredményeként elfoglalták a Vimy környéki közel 200 méter magas dombvonulatot, mely a további hadműveletek szempontjából volt fontos. A támadás ereje a következő napokban ugyan csökkent, sőt végül megtört, de azon a húsvéti napon minden veszni látszott a németek számára. Az ünnep ünnep nélkül telt el.

Fegyvernyugvás!

A magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezred tagjai 1917 áprilisában

A keleti fronton mind 1917-ben, mind egy évvel korábban inkább a békés húsvétokra akadt példa, nem feledve, hogy nem mindenütt.

A magyar királyi budapesti 1. honvédhuszárezred 1917-ben a romániai hadszíntéren küzdött, Dornavátrától északra, Iacobeni (ma Románia) környékén. Az év elején rendkívül hideg időjárás volt a jellemző és a sűrű hóesés. Mindez nemcsak az állások karbantartását nehezítette meg, de a járőrözést és a megfigyelést is. Január végén a huszárezredet komoly orosz támadás érte. A tüzérségi előkészítés után meginduló gyalogtámadás során a cári erők benyomultak a huszárok állásaiba, a gránáttalálatok pedig sorban semmisítették meg a géppuskaállásokat. A délutáni órákban, hét órás küzdelem után a helyzet reménytelennek tűnt, ugyanis az egyes ellentámadások nem hoztak eredményt, sőt több szakasz is visszavonulni kényszerült. A koraesti órákban végül a parancsnok beszüntetette a harcot, a honvéd alakulatok visszavonultak a második védelmi állásba. A veszteségek rendkívül súlyosak voltak, közel harmincan hősi halált haltak, majdnem százan megsebesültek, a fogságba esettek száma pedig meghaladta a hetven főt. A téli csata megmutatta, hogy a fronton komoly támadóerővel bírnak a cár alakulatai. 

A következő napok során a sűrű havazás ellenére megújultak a tüzérségi támadások, melyek további veszteségeket okoztak. Egy hónap alatt a hatszáz főből álló legénység elveszítette állományának több mint kétharmadát, számokban kifejezve a halottak száma 57 fő, a sebesülteké 139, hadifogságba 182 katona esett, beteg lett 39 huszár. A huszároknak a nehéz és veszteséggel teli hetek után nyugalmasabb időszak következett. A napok eseménytelenül teltek, a legalábbis háborús körülményekhez viszonyítva. A sűrű hóesésben református istentiszteletekre és katolikus szentmisékre került sor, miközben az eget néha-néha orosz repülőgépek szelték át. A gyakorlatok közé tartozott a gázálarcok felvételének rutinná tétele, illetve a gránátdobás. Az ezredtörténet feljegyzései szerint, mindez mintha szórakozássá vált volna. Egy védett helyen nemcsak fagránátokat, hanem időnként éleseket is dobáltak mind a tisztek, mind a legénység tagjai.

Átkelés az árkon. Képeslaprészlet a Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

A tavasz első hónapjában úgy nézett ki, minden zavartalanul megy a maga útján, legfeljebb kisebb harci tevékenységre kerül sor, de komolyabb összecsapásra nem. A hónap közepén a távolból erős orosz tüzérségi tevékenység hallatszott, nagyobb izgalmat mégis a lovasezredek átszervezésének híre keltett, melynek értelmében a huszárezredek várható gyalogosítása következett be. A tájat még mindig vastag hótakaró borította.

A huszárezred világháborús időszakát bemutató ezredtörténet, mely máskor mindig jól értesült a politikai események változásairól, egy szóban nem említi a pétervári eseményeket, a cár lemondását, az Ideiglenes Kormány létrejöttét és a frontbarátkozásokat. Sőt mintha a feszültség növekedését érezhetjük ki a sorok között, az orosz tüzérség húsvét környékén több alkalommal is ágyúzást hajtott végre, melynek célja, hogy felfedje az ezred állásait. Így következett el az orosz húsvét, ami egy héttel később volt, mint a katolikus naptár szerint. Április 15-én, miközben előző nap még lőtték a huszáregységeket, elhallgattak a fegyver, teljes csend honolt az oroszoknál. Még egy lövést sem adtak le, ünnepeltek. A huszárok ezen a napon szintén nem nyúltak a fegyverhez, nem lőttek át az ellenséges állásokba, tiszteletben tartották az ünnepet.

Barátkozás?!

A magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezred nem messze a budapesti 1. huszárezredtől, mintegy harminc kilométerre északi irányban vette fel a küzdelmet az orosz egységekkel. A január itt is teljes nyugalomban telt, folyamatosan mentek szabadságra a huszárok, illetve tértek vissza a pihenőről. Az időjárás itt is kemény volt, a rendkívül hideg komoly kihívást jelentett. A gyakorlatozás rendben folyt, gázálarc fel- és levétele, lőgyakorlat és kézigránátdobás. Fogságba esett orosz katonák több alkalommal azt híresztelték, hogy komoly támadás várható, de ezek nem bizonyultak valósnak. A készültség elrendelése azonban soha nem maradt el.

A március 8-án Péterváron lezajlott hatalmas tüntetés híre egy héttel később ért csak el a frontvonalra. A magyar újságok nagyjából ezzel egy időben kezdtek egyre sűrűbben hírt adni az oroszországi eseményekről. A katonák számára a hír történelmi vagy politikai jelentősége eltörpülni látszott amellett, hogy sok helyen inkább a béke mihamarabbi eljövetelét várták az eseményektől. Mivel már a megelőző hetekben, sőt hónapokban sem volt a térségben élénk harci tevékenység, így március második felében sem tudták be a történéseknek azt, hogy nem került sor összecsapásokra.

Az ortodox húsvét közeledtével azonban az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése 1917. április 13-án központi rendelkezést adott ki arról, hogy az oroszokkal minden érintkezést óvatosan kell kezelni. Olyan információk is keringek, melyek további óvatosságra intettek, miszerint francia egységek érkeztek egyes arcvonalakra, hogy megakadályozzák az esetleges barátkozást. Az előbbiekre figyelemmel a 5. honvéd huszárok dandárparancsnoksága elrendelte, ha az orosz állásokból katonák érkeznek, azok szemét be kell kötni és az ezredparancsnokságra kísérni.

A huszárok állásainál április 15-én arra lettek figyelmesek, hogy szemközt vidáman integetnek nekik az oroszok, majd egy közülük piros tojással és kenyérrel a kezében át is sétált hozzájuk. A bátor katona közölte, hogy később még többen szívesen átjönnének. Az ezredtörténet szerint mindenkinek a szemét, aki átjött bekötötték, majd az ezredparancsnokságon szívélyesen elbeszélgettek velük. Hamarosan a magyarok viszonozták a látogatást az orosz állásokba, de nem tértek vissza, mert fogságba hurcolták őket. Az ezredes ezután megtiltotta az érintkezést.

A garaton és a lövészárkon túl

Frontbarátkozás 1916 húsvétján a magyar királyi5. honvéd huszárezrednél

Meglepő, hogy a jó hangulatú barátkozásnak ilyen szomorú vége lett. A huszároknak semmi okuk nem volt arra, hogy ne bízzanak meg az orosz katonákban, ugyanis egy évvel korábban sor került egy jó hangulatú húsvéti barátkozásra. 1916-ban a keresztény és ortodox húsvét egy időpontra esett. Az eseményeket Máriássy László huszárfőhadnagy naplójából ismerjük. Leírása szerint április 23-án, húsvétkor avatták fel az ezred kápolnáját. Volt idejük felépíteni Isten hajlékát, hiszen már közel öt hónapja nem került sor nagyobb támadásra és nem volt előjele komolyabb hadműveletnek. Volt idő az állások megépítésére, megerősítésére. Az ünnepi felszentelés után sor került díszmenetre, díszebédre, vidám programokra. Még cigányzenét is hallgattak a huszárok és a vendégek.

Másnap mindenki meglepetésére azonban mások is érkeztek, mégpedig az orosz oldalról. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy előző este a kápolnaszentelés utáni ünneplés az egyik huszártisztnek különösen jól sikerült. Annyira felöntött a garatra, hogy a finom nedűből bátorságot merítve átsétált az oroszokhoz. 

Nem átallott ott még néhány pofont is kiosztani, de a jóisten és az oroszok vigyáztak a vidám, dülöngélő katonára.

Megvendégelték őt és még két társát, majd másnap visszakísérték a huszárokhoz őket. És ekkor igazi barátkozás kezdődött. Minden előkerült, a szalonna, a kolbász, a rum. Fényképezkedtek, táncoltak, mulatság volt a javából. Az elkészült fényképeket másnap átvitték, pedig ekkor már egy hadosztályparancs megtiltotta a barátkozást. A vidám húsvétot senki nem feledte.

Négy húsvét telt el a Nagy Háborúban, harcokkal telve több mint ezerötszáz nap. A húsvét sem volt mindig nyugalmas, sőt nemegyszer súlyos küzdelmekkel telt el. Azonban az a néhány csendes nap, amikor hallgattak a fegyverek, adott reményt a békére.

 

Irodalom

A m. kir. budapesti 1. honvédhuszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály története, Bp., 1927.

A volt m. kir. kassai 5. honvéd-huszárezred története 1868-tól 1918-ig, Bp., 1935.

Strachan, Hew: Der Erste Weltkrieg. Eine neue illustrierte Geschichte, München, 2014.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Kapcsolódik:

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2561 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?