Huszáros - Egyperces

Huszárcsínyek királyok és császárok nyomában

Takács Zoltán Bálint
2017.04.26
Huszárcsínyek királyok és császárok nyomában

A 17. század második felében Európában semmi nem változott a korábbi évtizedekhez képest, csupán a hadviselő felek cserélődtek időnként. 1688-ban menetrendszerűen újabb összecsapás tört ki, melynek főszereplője Franciaország, vele szemben pedig a Habsburg Birodalom. Mindeközben folyt az Oszmán Birodalom kiszorítása a Magyar Királyság területéről, melyben nagy erőkkel vettek részt az uralkodó, Habsburg I. Lipót német-római császár és magyar királyi seregei. A nyugati hadszíntérre ezért szükség volt új egységekre. 1688 decemberében I. Lipót megbízta gróf Czobor Ádámot két huszárezred létrehozásával. Az egyik tulajdonosává magát a grófot nevezte ki, a másik alakulat tulajdonosává pedig gróf Pálffy Jánost, aki Czobor Ádám lányának, Teréziának volt a férje. 1689 augusztusában az utóbbi ezredet felvették a császári hadsereg kötelékébe.
Pálffy egy évtized múlva lemondott ezredtulajdonosságáról, helyette az uralkodó báró Ebergényi Lászlót nevezte ki.
Az ezredeket ekkoriban tulajdonosaik után nevezték el, így beszélünk Pálffy- és Ebergényi huszárezredről. Amikor 1798-ban megkapták állandó sorszámukat, ez az ezred lesz a 9-es számú. 1888-tól az ezredet Nádasdy huszárezrednek nevezik, Nádasdy Ferenc tábornokról, aki 1741-től haláláig, 1783-ig volt az alakulat tulajdonosa.

Pállfy, később Ebergényi huszár (Leltári szám: NFM-HuT 83.116.1)

A Pálffy huszárezred részt vett a francia király, XIV. Lajos ellen 1688-ban kezdődött örökösödési háborúban a Rajnánál vívott ütközetekben. 1697-től a török elleni harcokból is kivették részüket. Pálffy Jánost 1700-ban egy másik lovasezred tulajdonosává nevezték ki. A kinevezés azonban nem jelentette azt, hogy régi ezredét feloszlatták volna. Egyre gyakoribbá vált ugyanis, hogy a katonai egységeket nem eresztették széllel, amikor véget értek a hadműveletek, hanem békeidőben is fenntartották őket. Most természetesen háború dúlt, ezért inkább újabb egységek létrehozására volt szükség. Pálffy helyét régi ezredénél tehát átvette az új tulajdonos, Ebergényi László. A huszárezred ezután a madridi trónért folyó közdelemben, a spanyol örökösödési háború (1701-1714) ütközeteiben öregbítette hírnevét Itáliában, újfent XIV. Lajos hadseregével szemben. A török ellen vívott 1716-tól 1718-ig tartó háborúban is kitüntették magukat. Innen Itáliába mentek, miután a spanyol király, V. Fülöp megtámadta a Habsburg birtokokat. Az ezredet Szicíliába hajózták át, ahol az Eszterházy huszárezreddel együtt részt vettek a spanyolok kiűzésében. 1723-ban itt hunyt el báró Ebergényi László. Őt gróf Csáky Imre követte, aki korábban az Ebergényi huszárok parancsnoka volt.

A huszárok feladata ezekben a harcokban elsősorban a felderítés, az ellenség mozgásának figyelése, utánpótlási és kommunikációs vonalainak a zavarása volt. Mindeközben számos alkalommal keveredtek harcokba. 1702-ben például Észak-Itáliában, Milánó környékén portyáztak, ahogy mondani szokták, csínyeket követtek el. Két hét alatt közel félezer kilométert tettek meg. Az akciók során egy embert sem veszítettek, viszont gazdag zsákmányra tettek szert, többek közt komoly mennyiségű pénzre 20 ezer arany értékben.

Természetesen minden az ezred tulajdonosának pénztárcáját gazdagította, de a huszárok is jól jártak. 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2441 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?