Huszárok - 2. világháború

Huszárok tűzkeresztsége a II. világháborúban

Takács Zoltán Bálint
2017.08.10
Huszárok tűzkeresztsége a II. világháborúban (NFM - HuD 90.30.1)

1941. június 22-én hajnalban a német hadsereg hatalmas erővel támadt rá a szovjet határra. Már a hadműveleti terv kidolgozása során több német katonai vezető felhívta a figyelmet arra, hogy szükség lenne a magyar fegyveres erő segítségére. Feltétezték ugyanis, hogy a Kárpátok előterében egy nagyobb rés alakulhat ki a német és a támadásban szintén résztvevő román egységek között. Hitler elutasította a megfontolásokat. Hamar kiderült mégis, hogy nem egyenlő mértékben nyomulnak előre a támadó alakulatok. Konkrét kérés a magyar hadbelépésre azonban nem érkezett.

Június 26-án azonban három repülőgép támadt meg egy gyorsvonatot. A gépeken vörös csillagok voltak. Hamarosan pedig Kassát érte bombázás, a repülőgépek hovatartozása máig vitatott. A magyar kormány rendkívüli ülésén a miniszterelnök, Bárdossy László összefoglalva a vitát kijelentette, hogy Magyarország a hadiállapotot beálltnak tekinti a Szovjetunióval. Még este mozgósították a gyorshadtestet, benne két gépkocsizódandárral, egy lovasdandárral.

Nehéz előrehaladás

A gyorshadtest alakulatai nem egyszerre érték el menetkészültségüket, a mozgósítási parancs szerint ennek idejét június 29. napjára jelölték ki. Június 28-án azonban már a gyorshadtest kötelékébe nem tartozó 8. határvadászdandárt és az 1. hegyidandárt útnak indították. Feladatukként a szovjet egységek követését, felderítését határozták meg. Támadásra csak kisebb szembenálló erő esetében kaptak engedélyt. Annak ellenére ugyanis, hogy szovjet csapatokat vontak ki a térségből, az itt maradt egységek is mind személyi állományukban, mind fegyverzetükben jóval nagyobb erőt képviseltek. A dandárral szemben a magasabb katonai köteléket jelentő hadosztályok álltak. A fegyverzetet nézve is egyértelmű volt a fölény, a magyar egységek nem rendelkeztek páncélos csapatokkal, a szovjetek igen.

A magyarok előrehaladását lassította, hogy a szovjetek útzárak elhelyezése mellett hidakat, útrészeket romboltak le. A rombolások azonban nem voltak olyan mérvűek, hogy a továbbhaladást végleg megakadályozták volna. Fontos eredmény volt, hogy a 8. határvadászdandár alárendeltségébe utalt 1. hegyi zászlóalj meg tudta akadályozni a Beszkid-alagút felrobbantását. A Munkácsot Lemberggel összekötő vasútvonal itt egy három kilométeres alagútban haladt. Kárpátalja visszafoglalása (1939. március) után a magyar-lengyel határ egyik jelképévé is vált az alagút, mely 1941-ben stratégiai jelentőséget kapott. Ha a szovjet egységeknek sikerül felrobbantani, akkor a magyar hadsereg felvonulása komoly akadályba ütközik. Június 28-án délelőtt a zászlóalj jelentette a dandárparancsnokságra, hogy jól láthatóan a szemközti oldalon robbantásra készültek. Ezután a kapott parancs értelmében a zászlóalj elfoglalta az alagutat. A huszárok mindeközben készülődtek az indulásra.

A huszárok is elindulnak

A Nádasdy huszárezred Ukrajnában. A képen Pongrácz Pál huszárezredes (NFM - HuD 90.46.5)

A mozgósítási parancs kézhezvétele, június 27-én hajnali négy óra után lázas munka kezdődött a lovasdandár két ezredénél, a magyar királyi Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred és a magyar királyi Hadik András 4. huszárezred egységeinél. Eredetileg július 1-jére el kellett volna érni a menetkészültséget, de a személyi állomány feltöltése kisebb akadályokba ütközött. A mozgósítási parancs értelmében a vasúti személyszállítás volumene jelentősen csökkent, a hadsereg számára végzett szállítás vált elsődlegessé. A katonák erre nem számítottak, sokszor hiába várták a személyvonatokat, azok csak nagy nehezen érkeztek be. Végül a lovasdandár parancsnoksága külön személyszállító kocsikat rendelt a nagyobb állomásokra, többek közt Debrecenbe és Szerencsre, ahol már több száz huszár gyűlt össze továbbutazásra várva. A lovak többsége hamarabb érkezett be a laktanyákba, mint a legénység, ami a gondozásban okozott nehézséget. Az elmaradt patkolásokat is később végezték el.  Mindenesetre június 29-én a VIII. hadtest parancsnoksága (másnaptól Kárpát-csoport parancsnokság) utasította a lovasdandárt, hogy induljon el függetlenül attól, hogy elérte-e a menetkészültséget vagy nem. 

A hágón túl

A parancsnokság a Tatár-hágót jelölte ki, melyen a gyorshadtest csapatai, azaz a két gépkocsizó- és az egy lovasdandár, valamint a Kárpátalja visszafoglalását követően életre hívott 1. hegyidandár egységei felvonuljanak. Többen, köztük Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Kárpát-csoport parancsnoka, hogy veszélyes helyzet alakulhat ki. Félő volt ugyanis, hogy a szűk hegyi utakon feltorlódnak az alakulatok, ami egy esetleges szovjet ellentámadásnál komoly problémát jelenthet. A német összekötő, illetve a Kárpát-csoport vezérkari főnöke ragaszkodott az elgondoláshoz.

A lovasdandár ekkor még azonban messze volt a hágótól, azon csak július 4-én kezdte meg az átvonulást, követve a 2. gépkocsizó dandárt. Először a 3. huszárezred kelt át a hágón, majd a 4-es huszárok következtek. Az időjárási viszonyok nem kedveztek, a hegyi hűvös levegőt a gyakori esőzés még kellemetlenebbé tette. A haladás szempontjából az esőnek volt még egy, az egész Kárpát-csoportot, azaz a gyorshadtestből, a VIII. hadtestből, az említett 8. hegyivadász- és az 1. hegyidandárból, illetve még kisebb alakulatokból álló hadműveleti egységet érintő következménye. A csendes folyású patakok ugyanis hamar gyors folyammá váltak, melyek állandóan elsodorták az ideiglenesen felhúzott hidakat. Az időjárás, a visszavonuló szovjet erők rombolásai, az eleve rossz úthálózat, illetve a magyar hadsereg felszerelésében, szervezésében megmutatkozó gyengeségek, mind olyan tényezők voltak, melyek komoly hátrányt jelentettek, sőt jelentős károkat okoztak.

A viszonylag gyors, néha ütközettel kísért előrehaladás hátterében a szovjet hadvezetés azon döntése állt, hogy visszavonul a térségben. Alig egy héttel a német támadás után a hatalmas birodalom hadserege ugyanis az összeomlás szélén állt, Sztálint a támadás váratlanul érte. Hiába kérte tőle a hadvezetés még június elején, hogy helyezzék harckészültségbe a nyugati határ mentén lévő alakulatokat, a pártvezér ezt elutasította.

A Kárpát-csoport, elsősorban a 2. gépkocsizó dandár így könnyed haladt előre. Július 3-án elfoglalta a Prut folyó partján fekvő Kolomeát. Ide érkezett be a lovasdandár három nap múlva, majd indult tovább a Dnyeszter felé. Július 10-én a huszárezredek átkeltek a hatalmas folyón, 12-én pedig Kelet-Galícia határfolyójához, a Zbrucshoz érkeztek. Itt élték át első harctéri élményüket, itt estek át a huszárok a tűzkeresztségen.

Kereszt

A Nádasdy huszárezred tisztikara a 2. világháború idején (NFM - HuD 92.16.3)

A Dnyesztertől keletre eső térség felderítésére kapott utasítást július 11-én a Nádasdy-huszárezred két felderítő osztaga. Az egyik csapat a Dnyeszter bal partján ment előre, a másik osztagot pedig Zwanczykra (Zsvanyec Ukrajnában), mely szintén a folyó egyik kanyarulatának északi oldalán fekszik. Az egységek feladata az ellenség erejének és mozgási irányának a megállapítása mellett olyan útvonalak feltérképezése volt, melyek a lovasdandár számára használhatók.

A nagy esőben, nehezen járható úton az egyik járőr július 12-én délelőtt elért Zwanczykra. Nem egy nagy településről van szó, azonban kisebb stratégiai jelentőséggel bírt. Egyrészt több út is keresztülhaladt rajta, másrészt a szovjet erők üldözésénél az itt megbújt ellenséges katonák komoly gondot okozhattak volna a magyar haderőnek. A járőr a falutól két kilométerre, majd a falu határában is tűzharcba keveredett, az egyik huszárt halálos lövés érte. A járőrcsapat figyelmes lett ekkor a településen áthaladó szovjet erőkre, akikre tüzet nyitva megfutamították őket. Alig egy óra múlva, fél tizenegy körül szovjet harckocsik érkeztek, majd dél előtt fél órával újabb egységek érkeztek. A járőr ekkor kitért előlük és visszahúzódott. A szovjetek nem sejtették, hogy bármi is történt a faluban korábban, így továbbhaladtak, ami után a huszárok bevonultak Zwanczykra.

Az eseményekkel párhuzamosan a járőr őrvezetője is nehéz pillanatokat élt át. Azt a feladatot kapta, hogy a reggel elfogott szovjet katonákat kísérje a parancsnokságra. Útközben azonban tűzharcba keveredett, egy harckocsi támadta meg a vonuló kis egységet. Az őrvezető a közeli erdőbe tudott menekülni, de lova nyerítése elárulta. Menekülőre fogta, de előtte még egyik korábbi foglyát és a harckocsi egyik kezelőjét lelőtte. A kialakult zűrzavarban lovával kiiramodott az erdőből. Hiába lőttek utána, megúszta az életveszélyes helyzetet. A szerencsés menekülésről beszámoló huszárfőhadnagy, Bobrovniczky Tamás meg is jegyezte:

„… fügyültek körülötte a gyalogosan maradt harckocsisok golyói, no de a jó huszárló érezte, hogy miről van szó.”
Huszárok tűzkeresztsége a II. világháborúban (NFM - HuD 92.16.3)

Az őrvezető a másik járőrre bukkant és közösen mentek vissza Zwanczykra. Ezután átkutatták a falut, de ellenséget nem találtak. A koraesti órákban azonban harckocsik érkeztek, több huszár fogságba is esett a harc során, sőt a lovakra vigyázó egyik magyar honvéd huszár halálos lövést kapott. A környéket szovjet katonák kezdték átkutatni. Három huszártiszt nem tudott mit tenni, hirtelen beugrottak egy iskola ablakán és hirtelen egy osztályteremben találták magukat. Furcsa helyiség volt, a békeidőkre emlékeztetett, ugyanis selyemhernyókat tenyésztettek benne. A tisztek hasra vetették magukat, amikor a szovjet katonák benyitottak a terembe. A huszárok fülébe hernyók másztak, talán még a ruha alá is került belőlük, de bírni kellett a furcsa érzést, nem akarták fogságba esni. Szerencsére a kutató katonák nem voltak elég alaposak, így nem találtak rájuk. Közben a faluban ragadt többi huszár összeszedte magát és egy gyors akciót indított. A szovjetek el is hagyták a falut, de néhány foglyul ejtett huszárt magukkal vittek.

A nagy melegben egy kisebb felderítő raj is a térségbe érkezett. Az osztag parancsnoka, medgyesi Schwartz Miklós huszáralezredes a Nádasdy huszárezred 2. századának parancsnokát, Nagy Kálmán századost bízta meg a raj irányításával. Zwanczyk közelébe érve egy járőrt küldött be a százados, majd jelentésük nyomán megszállta és biztosította a falut.

Másnap, július 13-án reggel öt órakor a Nádasdy huszárezred parancsnoka, Pongrácz Pál ezredes érkezett be. Miközben hallgatta a felderítőosztag parancsnokának a beszámolóját hirtelen egy szovjet harckocsi száguldott el előttük. Egy főhadnagy nehézpuskával rálőtt, mire a harckocsi elmenekült. Zwanczykot birtokba vették a huszárok, hamarosan egy kerékpáros zászlóalj is érkezett. A lovasdandár parancsnoka, Vattay Antal hamarosan személyesen győződhetett meg huszárjai helytállásáról. 

A felderítés és biztosítás eredményt hozott. Azonban ez életet is követelt. Három, 3. huszárezredbeli hősi halott nevét ismerjük:

Erdélyi Gyula honvéd (Nagyvárad, 1920. november 30. – Zwanczyk, 1941. július 12.)

Jakab Imre (Magyarlóna, 1919. december 2. – Zwanczyk, 1941. július 12.)

Kovács József (Csurgó, 1913. február 5. – Zwanczyk, 1941. július 12.)

Egy személyes megjegyzés

Az írás szerzőjeként engedjék meg nekem, hogy megemlítsem, hogy a sárvári huszártalálkozókon volt szerencsém Nagy Kálmán huszárszázados mellett ülnöm és vele beszélgetnem. Kálmán bácsi rendkívüli ember volt, nem dicsekedett, nem vágott fel semmivel. Miközben írtam ezt a néhány bekezdést, többször eszembe jutott, hogy számára és minden huszár, minden katona számára milyen megrendítő lehet egy róluk szóló kiállítás megtekintése, egy róluk szóló írás elolvasása. Mi íróasztal mögött, könyveket lapozgatva ismerjük meg az ő történetüket, de soha nem tudjuk átélni azokat  a nehéz pillanatokat. Ne mondjunk tehát oly gyorsan ítéletet, először ismerjük meg történetüket, majd egy pillanatig hajtsunk fejet.

 

Ajánlott irodalom

Andaházi Szeghy Viktor: A Kárpát-csoport 1941. évi ukrajnai tevékenysége, In: Hadtörténelmi Közlemények 2004:1. 205-247.

Bene János: A nyíregyházi huszárok hadinaplója (1941), Nyíregyháza, 1993.

Bobrovniczky Tamás: Huszárok tűzkeresztsége az 1941. évi oroszországi hadjáratban, In: Magyar Katonai Szemle 1942:1. 107-113.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2561 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?