Huszárok - Életrajzok

Huszáros miniszterelnök. Batthyány Lajos, a katona

Takács Zoltán Bálint
2017.10.05
Huszáros miniszterelnök. Batthyány Lajos, a katona

1903-ban Sopronban jelent meg a Nádasdy-huszárok történetét feldolgozó munka, melyet az ezred maga adott ki. Több száz oldalon, fényképekkel és színes rajzokkal illusztrálva olvashatjuk az ezred történetét alapításától kezdve egészen a 19. század végéig. A kötet végén az ezred tisztikarát évről évre bemutató névsorokat tanulmányozhatunk. Az 1828-as esztendőnél az alhadnagyok sorában a német nyelvű munka a Bathyányi Ludwig Graf nevet is feltünteti, aki nem más, mint Magyarország első felelős miniszterelnöke, Sárvár első országgyűlési képviselője gróf Batthyány Lajos. Életének egy részében tehát az ifjú Batthyány a nagy múltú 9. huszárezrednek volt a katonája.

Gyámság, katonaság

Batthyány Lajos 1826 augusztusában lépett katonai szolgálatba, de ekkor még nem a huszárezred, hanem a 32. gyalogezred kötelékébe. Döntésében több szempont is szerepet játszott. Egyrészt a család ősi katona múltja. A török elleni harcokban ugyanis több Batthyány is kiemelkedő szerepet vitt, és családon belüli emlékezetük befolyásolhatta a grófot. A konkrét döntésben azonban valószínűleg családi okok játszottak közre. 1826-ban már nem élt az édesapa, gróf Batthyány József Sándor, aki szintén szolgált katonaként. 1812-ben halt meg Ikerváron magányosan. 1807-ben ugyanis két gyermeke, Amália (1805) és Lajos születése (1807) után elváltak. Az édesanya, Skerlecz Borbála Bécsben élt két gyermekével és elszánta magát, hogy volt férje végrendelete ellenében ráteszi a családi vagyonra a kezét. Egy hatalmas per kerekedett végül. Az apa szándéka szerint a teljes örökség Lajost, az egyetlen fiút illette, nagykorúságáig az ügyeket egy kijelölt gyám végezte volna. Skerlecz Borbála azonban a végrendelet végrehajtását megakadályozta és a birtokok jövedelmét elsősorban magára költötte. 

Frimont huszár (a Nádasdy Ferenc Múzeum leltárában)

Az ifjú Lajos édesapja halála után még három évig Bécsben édesanyja mellett maradt, azonban 1815-től, nyolc évesen elkezdődött taníttatása. Az alsófokú iskolákat Bécsben és Győrben végezte el, majd Bécsben folytatta iskoláit, 1826-ban pedig jogi tanulmányokba kezdett. Az év tavaszán végleges elhatározásra jutott, hogy katonai pályára lép. Édesanyjának ez ügyben több levelet is írt, melyekben kérte, hogy támogassa döntését hivatkozva többek között a családi hagyományokra is. Skerlecz Borbála ekkor még elutasította, de végül többek közbenjárására elengedte fia kezét.
Először a 32. magyar sorgyalogezredbe került, ahol 1826 augusztusától nyolc hónapot szolgált ezredkadétként, tisztjelöltként. Elsajátította azokat az ismereteket, amelyek későbbi tiszti beosztásához kellettek. Szolgálati előrehaladását azonban nem látta biztosnak, ugyanis – ahogy arról édesanyjának írt levelében írt ­– a gyalogságnál nehéz előrejutni a ranglétrán. Eredetileg a császári-királyi 3. huszárezredhez kérte felvételét, melynek tulajdonosa ekkor Estei Ferdinánd főherceg (1781-1850) volt.

"… befolyásodat és a főhercegnél élvezett nagy tekintélyedet fordítsad arra, hogy az enélkül is igen kegyes Ferdinánd főherceget rábírd, miszerint vegyen fel engem az ezredébe, miután ez az egyetlen mód, melyen rövid időn belül szép és kívánatos út nyílik számomra, amelyen a lovasságnál az előrejutás nyitva áll, a gyalogságnál viszont évekre el van zárva, mivel senki sem reménykedik annak rövid időn belüli megnyílásában."

gróf Batthyány Lajos levele édesanyjához, Padova, 1827. január 25. 

A szomorú békebeli huszár

Gróf Palotai Frimont János, a 9. huszárezred tulajdonosa (a Nádasdy Ferenc Múzeum leltárában)

1827. április 20-tól édesanyja közbenjárására is áthelyezték a 9. huszárezredhez, ahol már alhadnagyként teljesített szolgálatot. Egy békés időszakot élt ekkor Európa, hiszen a napóleoni háborúk utáni erőviszonyokat hosszabb ideig meghatározta a Bécsben 1815-ben megtartott nemzetközi kongresszus. Az ezred, melynek ekkor tulajdonosa palotai Frimont János (1759-1831, ezredtulajdonos 1806-tól) volt, békés körülmények között 1827-ben Észak-Itáliában tartózkodott és Batthyány Lajos is ide költözött ezredéhez. Szolgálatát Trevisoban kezdte meg. A nyugodt időszakot jelzi, hogy az ezredtörténetben ezen évek eseményeinek szűkszavú ismertetése során nagysikerű, hatalmas közönség előtt szervezett lovasbemutatóról olvashatunk.
Míg az ezred élte nyugodt hétköznapjait, a gróf viszonya továbbra sem rendeződött édesanyjával. Egy nagyon komoly perre került sor, melynek során Batthyány Lajos megpróbálta visszaszerezni jogos örökségét. Édesanyja másokkal a legsötétebb színekben tüntette fel fiát. Az alhadnagy az udvari kancellária vezetőjéhez írt leveléből egy elkeseredett ember képe sejlik fel.

"Így nőttem fel otthon nélkül; mert anyám mindig távol tartott magától; szülők nélkül, legtöbbnyire fizetett álbarátoktól körülvéve, kik meg voltak bízva, hogy minden szavamat drágán adják el édesanyámnak. Midőn eszmélni kezdtem, merevsége, hajthatatlansága, hidegsége annál inkább feltűnt, mivel több ízben tanúja voltam, mily bensőséges szeretettel dédelgették más szülők az intézetben velem levő gyermeküket… és mindig úgy viselkedett velem szemben, hogy már puszta látásával is minden vidám gondolatom elhalt."

gróf Batthyány Lajos levele gróf Reviczky Ádámhoz, az udvari kancellárhoz, Treviso, 1828.május 28. 

A szorgalmas, nem italozó alhadnagy leszerel

A fennmaradt minősítési lapok alapján azonban Batthyány alhadnagy nemcsak szorgalmas volt, hanem viselkedése is megfelelő, ráadásul nem is italozott, nem is játszott. Ezredtársai is kedvelték. Végül a hosszas, több fórumot is megmozgató pert a két fél közötti megegyezés zárta le 1830 augusztusában. Batthyány Lajos hozzájutott örökségéhez. Az évtizedek alatt rossz állapotba került gazdaságok újra indításához teljes emberre volt szükség. A gróf ezért kérte felmentését, melyet a megfelelő szolgálati út után engedélyeztek. 1831. április 30-án az alhadnagy Batthyány Lajos négy éves szolgálat után rangjáról végleg lemondva kilépett a 9. huszárezred kötelékéből. Katonai tapasztalatait nemcsak birtokigazgatása során használta fel, hanem 1848-ban is, többek között a magyar honvédség megszervezésénél.

Irodalom:
Ács Tibor: Batthyány Lajos, a huszártiszt. In: Hadtörténeti Közlemények 2007:3. 724-764.
Molnár András: Viam meam persequor. Batthyány Lajos gróf útja a miniszterelnökségig. Bp., 2007.
Réfi Attila: A császári-királyi huszárság törzstiszti kara a francia forradalmi és a napóleoni háborúk korában (1792–1815). Bp. –Sárvár, 2014.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2679 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?