Rögös út egy békeszerződés felé

2016.11.03

Rögös út egy békeszerződés felé

A konferencián a győztes hatalmak, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán küldöttei több tanácsban és bizottságban tárgyaltak egymással és a meghívott felekkel, mint a román vagy cseh delegátusokkal. A vesztes országok, Németország, Bulgária, Törökország és az Osztrák-Magyar Monarchia két alkotó állama, Ausztria és Magyarország képviselőit nem hívták meg az 1919 januárjában megkezdődő bonyolult, többlépcsős tárgyalássorozatra. 

Ezekben a napokban cseh és román csapatok már a történelmi Magyarország területén tartózkodtak. A csehek már átlépték az Ipoly folyót, melyet az előző év novemberében (demarkációs) ideiglenes határvonalként fogadtak el, majd decemberben elfoglalták Komáromot, januárban pedig Párkányt, Losoncot, Ipolyságot, majd ezt követően Balassagyarmat felé vették az irányt. A hónap végén már a csehek kezén volt a város egy része, köztük a vasútállomás is. A lakosok, vasutasok, illetve a városban állomásozó katonaság azonban felvette a küzdelmet, és január, február fordulóján kiűzte a cseh légió alakulatait. Az akciót a helyi erők összefogása vitte sikerre, de egyben ez is jelzi, hogy a gróf Károlyi Mihály, majd Berinkey Dénes vezette kormányok nem tudták megoldani az ország hatékony védelmét. 

Márciusban ráadásul a magyar-román semlegességi zóna kialakítására felszólító Vix-jegyzék egy olyan sávot hozott létre, mely már biztosította a román hadsereg számára, hogy megszállja Szatmárnémetit, Nagyváradot és Aradot. Károlyi visszautasította, hogy végrehajtsa a jegyzékben foglaltakat, de egyben átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak. Utóbbiak egyesülve Kommunisták Magyarországi Pártjával március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Elkezdődött a 133 napos bolsevik uralom, ami Párizsban is megrökönyödést keltett. A következő hónapok során, miközben a békekonferencián tisztázták a határkérdéseket, a megszervezett Vörös hadsereg meglepő hatékonysággal állt ellen az intervenciós támadásoknak, sőt sikerrel foglalta vissza a Felvidéket, és már a Tiszántúl újbóli birtokbavételét tervezte. A román erők azonban július végén ellentámadásba mentek át és Budapest felé indultak. A Tanácsköztársaság vezető szerve, a Kormányzótanács augusztus 1-jén lemondott. Közben már javában szerveződött Szegeden a kormányzat, illetve Horthy Miklós ellentengernagy vezetésével (fővezérlet) a Dunántúlon a Nemzeti Hadsereg. Az antant azonban a fővárosban egymás után alakuló kormányokat nem fogadta el, ami egyben lehetetlenné tette a békeszerződés aláírását. Végül Sir Russel George Clerk brit diplomata tárgyalásai eredményeképp a helyzet normalizálódni kezdett. November 16-án  Nemzeti Hadseregének élén Horthy Miklós bevonult Budapestre, egy hét múlva pedig koalíciós kormány alakult Huszár Károly vezetésével, aki 1910-ben került be a parlamentbe mint Sárvár megválasztott képviselője. Párizs december 1-jén felszólította a magyar kormányt, küldje el képviselőit a francia fővárosba. A következő fél év során a magyar delegáció mindent megtett, hogy a korábban rögzített feltételeken, elsősorban a meghúzott határokon módosítson, de eredményt nem ért el.

Magyarország nevében a békeszerződést 1920. június 4-én délután negyed öt után írta alá a márciusban megalakult Simonyi-Semadam kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, Benárd Ágoston, valamint rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, Drasche-Lázár Alfréd Versailles-ben, a Nagy Trianon kastélyban. Korábban felmerült aláíróként a honvédelmi miniszter, Soós Károly neve is, aki végül ezt elutasította arra hivatkozva, hogy hadsereg előtti tekintélye megrendülne.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2294 embernek.

Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza

Olvasta már?